A PISA-mérés és ami mögötte van, avagy valóban funkcionális analfabétákat nevelünk?
Kiábrándító, lesújtó, tragikus. Ezek csak a legfinomabb jelzők azok közül, melyekkel a decemberben közzétett PISA-felmérés 2015-ös szlovákiai eredményeit kommentálta a hazai közvélemény. Valóban ilyen szörnyű a helyzet, vagy a PISA, amely az egyik legnagyobb befolyással bíró nemzetközi felmérés, torz képet fest a szlovákiai oktatásügy általános helyzetéről?
Egyharmaduk funkcionális analfabéta
„Az űrből a Föld légkörébe belépő kődarabokat meteoroidoknak nevezik. A meteoroidok felforrósodnak és izzanak, miközben keresztülzuhannak a Föld légkörén. A legtöbb meteoroid elég, mielőtt becsapódna a Föld felszínére. Amikor egy meteoroid becsapódik a Földbe, akkor egy kráternek nevezett lyukat hozhat létre. Ahogy egy meteoroid közeledik a Földhöz és légköréhez, felgyorsul. Miért történik ez? 1. A meteoroidot behúzza a Föld forgása. 2. A meteoroidot tolja a Nap fénye. 3. A meteoroidot vonzza a Föld tömege. 4. A meteoroidot taszítja az űr légüres tere.“
Ilyen és ehhez hasonló – zömében zavarbaejtően egyszerű – kérdés-válaszokkal találkozott 2015 áprilisában az a 6350 szlovákiai diák, akik részt vettek a legutóbbi nemzetközi PISA-felmérésben. A teszt alig egy hónappal ezelőtt közzétett eredményei mégis a szlovákiai diákok katasztrofális teljesítményéről tanúskodnak: 15 éves diákjaink több mint negyedének gondot okoz az alapvető matematikai műveletek elvégzése, közel egyharmada nem képes a legegyszerűbb természettudományos összefüggések felismerésére, és – ami a legrémisztőbb – egyharmaduk funkcionális analfabéta. Szlovákia nem lehet büszke: az európai országok rangsorában csupán négy országot (Ciprust, Romániát, Bulgáriát és Görögországot) előzött meg.
Mi is az a PISA?
A PISA-teszt az egyik legjelentősebb és legnagyobb presztízzsel bíró közoktatási minőséget vizsgáló felmérés, amelyet egységes módszertan szerint háromévente végeznek az OECD (a világ legfejlettebb országait tömörítő gazdasági szervezet) országaiban. A teszt 15 éves tanulók matematikai, természettudományos és szövegértési képességeit vizsgálja. (Ez a három terület most először egy új méréssel, a „kollaboratív problémamegoldással“ is kiegészült, ám ennek eredményeit még nem hozták nyilvánosságra.) A PISA nem tárgyi és lexikális tudást, hanem kompetenciákat vizsgál: azt, hogy a diákok mennyire képesek a való életre szabott feladatokban alkalmazni az iskolában megszerzett ismereteket.
Mivel az eredmények országonként jól összevethetők, általában – és kissé elhamarkodottan – az oktatáspolitika sikeressége mércéjének tekintik. Az első PISA-tesztet 2000-ben végezték, Szlovákia (mint OECD-tagállam) azonban csak három évvel később, 2003-ban csatlakozott a projekthez. Ám ahelyett, hogy az évek során alkalmazkodtunk volna a felmérés kritériumrendszeréhez, egyre inkább hanyatlik a teljesítményünk. Szlovákia ráadásul soha nem szerepelt olyan rosszul, mint most. A vizsgált területek mindegyikében jelentősen gyengébb eredményt értek el diákjaink, mint az ezt megelőző felmérésekben.
Jócskán az átlag alatt
A természettudományi területen tíz, matematikában hat, a szövegértésben ugyancsak tíz ponttal lettünk „szegényebbek“ 2012-höz képest – ezzel az eredménnyel jócskán az OECD-átlag alatt szerepelünk (lásd erről összehasonlító grafikonunkat!). Európa legjobbjai egyébként az észtek, a finnek és a szlovének (utóbbiak bizonyítják, nem kell messzire menni a jó példáért), de jól szerepeltek a lengyel és – legalábbis hozzánk képest – a cseh diákok is. Bár úgy tudjuk, a felvidéki magyar diákok tudásáról külön kimutatás nem készül, a PISA-teszt képet ad az ő ismereteikről is, hiszen a szlovákiai felmérést végző NÚCEM munkatársai (magyar nyelvű feladatokkal) a magyar iskolákat is rendszeresen felkeresik.
A szlovákiai oktatásügy ezer sebből vérzik – ennek híre egy olyan „forró“ év után, mint amilyen 2016 volt, amikor egymást érték a pedagógussztrájkok, a szülők és a diákok demonstrációi, a szélesebb közvéleményhez is elért. Az azonban, hogy milyen tartalmi és módszertani reformokra lenne szükség, már nem olyan egyértelmű. Vannak, akik hajlamosak a PISA-mutatókat túldimenzionálni, s így pánikhangulatot keltve azonnali és széleskörű reformokat követelnek. Mások a rossz eredmények láttán inkább a homokba dugják a fejüket, és fölöslegesnek, sőt egyenesen kártékonynak tartják a PISA-felméréseket. A helyzet azonban ennél bonyolultabb.
Csínján a reformokkal
Azoknak, akik könnyedén átsiklanak a PISA-tesztek eredményein, szögezzük le: ezek egy komoly problémára azért nagyon világosan rámutattak. Mégpedig arra, hogy a szlovákiai diákok alapvető szövegértési gondokkal küszködnek, és a tantervi tudást nem képesek az iskolán kívül kamatoztatni. Ennek vagy az lehet az oka, hogy rossz a tananyag (azaz haszontalan dolgokat tanítunk) iskoláinkban, vagy az, hogy rosszul, korszerűtlen módszerekkel és eszközökkel tanítanak pedagógusaink. Vagy ami ennél is rosszabb: mindkettő.
Nem szabad azonban fejjel rohannunk a falnak, s csak csínján bánjunk a közoktatást érintő reformokkal, szerkezeti átalakításokkal – figyelmeztetnek a szakemeberek. Az oktatásügy ugyanis egy roppant bonyolult és érzékeny „szerkezet“ – ebbe belenyúlni csak azért, hogy a PISA-felméréseken majd jobban teljesítsünk, nagyobb károkkal járhat, mint haszonnal. Ne feledjük azt sem, hogy a PISA bár roppant fontos, de mégicsak egy szűk tudásbázist vizsgál, figyelme nem terjed ki az irodalmi, történelmi, művészeti és idegennyelvi területekre. Vagyis már csak ezért sem szabad jelentőségét abszolutizálni.
Magolás helyett alkalmazható tudást?
Egy-egy PISA-felmérés után végül mindig ugyanaz a kérdés kerül a figyelem középpontjába. Milyen alapokon álljon a még ma is inkább poroszos oktatási modellt alkalmazó iskolai ismeret-átadás: a tárgyi tudáson vagy a kompetenciafejlesztésen. Noha ma (talán nem véletlenül) ez utóbbi és az alkalmazható tudás hangsúlyozása számít progresszívnek, a magolás és a száraz ismeretanyag számonkérése pedig idejétmúlt csökevénynek, oktatási szakemberek arra intenek szerte a világban, hogy a lexikális ismereteket nem célszerű feláldozni a kritikai gondolkodás oltárán, hiszen a gondolkodás tudománya (szándékai szerint erre nevelne ma egy 21. századi modern iskola) tételes tudás nélkül nem elsajátítható, s csak konkrét kontextusban van értelme. Ha csak alig „töltünk bele“ valamit a gyerek fejébe, ugyan miről is gondolkodhatna?
Langschadl Mátyás