Ha volna rá igény és megfelelő anyagi fedezet, a szemetet akár aranygereblyével is válogathatnánk – mondja Patus Sándor, a komáromi hulladékgazdálkodást felügyelő főosztály vezetője. Hogyan lesz tisztább és rendezettebb a környezetünk, ha az éves szemétdíj még most sem fedezi a valós kiadásokat? Megoldatlan problémáink hulladékügyben.      

Szemétváros. Így hívják Egyiptom fővárosának, Kairónak egyik, zömében kopt keresztények által lakott kerületét. Az elnevezés nem véletlen. Akik megfordultak Manshiyat Naser hírhedt nyomornegyedében, azt mesélik, a városrészben már messziről érezni a bomló szerves hulladék szagát. Az itt élőket – mivel jórészt a város szemetének újrahasznosításából élnek – egyszerűen csak Zabaleeknek, vagyis gúnyosan szemeteseknek hívják. Szemétvárosban azonban nemcsak a kosz és a mocsok bűze terjed, hanem különböző vallási rituálék is, mint például az ördögűzés. Lapunkban – a változtatás szándékával – csaknem másfél évvel ezelőtt már részletesen foglalkoztunk a komáromi hulladéküggyel. Az akkori cikkünkben felvetett problémák máig megoldatlanok, s bár az utcákat ellepő, borzalmas látványt nyújtó szeméthegyektől, pláne az ördögűzéstől még messze vagyunk, Komáromban továbbra sem ritka, hogy a lakótelepi szeméttárolók környékén bokáig érő szemétben gázolunk. Mi az oka annak, hogy évek óta rendezetlen ez a kérdés? Kik a felelősök?

Kibelezett szemeteszsákok

Fekete színű luxusautó lassít a hetesen. Megáll az egyik szeméttároló mellett. Magas férfi száll ki belőle, kezében szemeteszsákok. Otthonosan mozog, bár gyanítjuk, nem a lakótelepről érkezett. Sietve a kukákhoz lép, a zsákok pedig eltűnnek a konténerben. Tudja jól, mikor kell jönni, a kukákban ugyanis még van hely bőven. Két nap múlva azonban már mind a négy csordultig tele, s így nincs hová szórni a szemetet – hacsak nem a konténerek mellé. A szél bele-belekap a púpozott halomba és messzire visz egy nejlonzacskót. Az idei november meglehetősen szeles… Mire megérkeznek a szemetes autók, a jobb sorsot érdemlő kukázók már begyűjtötték, amit keresnek. Leginkább alumínium italosdobozokat. Fel is forgatnak érte mindent. A látvány, amit maguk mögött hagynak, riasztó: kibelezett szemeteszsákok, szétdobált üvegek, papírok a konténerek több méteres körzetében.

A turkálók után hagyott mocsok és a külterületekről a lakótelepi kukákba „érkező” szemeteszsákok jelentette problémák Patus Sándor, a Városi Hivatal Városüzemeltetési Főosztályának vezetője előtt sem ismeretlenek. Meséli, épp a hetekben „kapcsolt le“ egy elegáns, jól öltözött férfit, amint – vélhetően a családi házánál felhalmozott többlethulladékot – egy lakótelepi konténerbe szórta. Ha ezek megtelnek, az ott élők számára nem marad más, csak a tétova kérdés: hová szórjam a szemetem? „A legtöbb, amit ilyen esetben az ember tehet, hogy tárcsázza a városi rendőrséget. Sajnos azonban az emberek többsége nem vállalja a konfliktust” – magyarázza.

Ehhez hasonló mindennapos eset a kukázók guberálása, ahogyan az is, ha valakit azon kapnak, hogy nem a konténerekbe önti a szemetét, vagy ha a lecserélt konyhabútort, a régi tévét – ahelyett, hogy elszállítaná a harcsási gyűjtőudvarra – a kuka mellé helyezi. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy ez tilos – mondja Patus, hozzátéve, hiába takarítják a kukák környékét, a helyzet óráról órára változik, és sem nekik, sem a városi rendőrségnek nincs kapacitása arra, hogy minden kuka mellé embert állítsanak. Megoldást találni a problémára már csak azért is nehéz, mert a legnagyobb rendetlenséget éppen a nehéz anyagi körülmények között élők okozzák, a bírságolás tehát teljesen hasztalan.

15 ezer tonna szemét

Komáromban a szemétszállítást 1994 óta a Clean City Kft. végzi, 2017 végén jár le megbízásuk. A cég vezetője, Farkas Mária szerint nincs abban semmi különös, hogy az öt évente kiírt nemzetközi versenypályázaton rendre ők nyernek, ők kínálják ugyanis a legkedvezőbb árakat. A pályáztatás nemzetközi, elektronikus módon zajlik, így a rivális felek nem ismerhetik egymás ajánlatait. Úgy tudjuk azonban, hogy a Clean City messze a legolcsóbb. Hogyan tudnak ilyen kedvező ajánlatot tenni? „Kis cég vagyunk, mintegy ötven embert foglalkoztatunk, de mindent magunk végzünk el. Nálunk nincs akkora menedzseri gárda, mint a multinacionális vállalatoknál” – ad magyarázatot a cég vezetője a kérdésre.

Mint mondja, jelenleg 28 járművel, köztük 6 konténeres teherautóval dolgoznak. Nemcsak szemétszállítást, hanem a hulladéktárolók tisztítását és a szelektív hulladék gyűjtését is ők végzik. Családi házaknál heti egyszer, a lakótelepeken kétszer ürítik a kukákat. Ezeken a napokon mindig két brigád dolgozik egyszerre: az egyik a szemetet szállítja el, a másik – a szemetes autók után, külön kocsival – takarítani érkezik. Hasonló a helyzet a szelektív hulladékoknál is: a lakótelepeken elhelyezett 1100 literes konténereket hetente, a családi házas övezetekben havonta egyszer szállítják el a négy (papírra, üvegre, műanyagra és kerti hulladékra kijelölt) zsákot. Ha idegen szemét kerül egy szelektív hulladékra kijelölt konténerbe, azt újra kell válogatni. Ha pedig több mint ötven százalék idegen szemét található benne, a konténer tartalmát már nem ürítheti ki a szelektált hulladékot gyűjtő jármű, mivel a raktérben az addig összegyűjtött szelektált hulladék összekeveredne a vegyes háztartási hulladékkal, elértéktelenítve az egész szállítmányt.

A vállalat évi 15 ezer tonna hulladékot szállít el az izsai szeméttelepre a város megbízása alapján. Ezen felül kb. 2000 tonna újrahasznosítható hulladék keletkezik a városban. Ez nagyjából megegyezik az országos átlaggal, európai összehasonlításban azonban utcahosszal le vagyunk maradva: tőlünk nyugatabbra nem ritka a 30-40 százalékos újrahasznosítás sem. „Komáromiak vagyunk, nekünk is érdekünk, hogy tisztább legyen a városunk. Ezért sokszor még ünnepnapokon is dolgozunk. A tavaszi-őszi nagytakarítások során előfordult, hogy nyolc kocsink dolgozott egyszerre” – mondja Farkas Mária, ugyanakkor hozzátette, csak annyi munkát végezhetnek, amennyit a város rendel tőlük az éves elfogadott költségvetés függvényében.

Aranygereblye

Idén a képviselő-testület a költségvetésből 1,2 millió eurót különített el hulladékkezelésre. Patus Sándor szerint az a tény, hogy ez a szám kicsit magasabb, mint az elmúlt évekre szánt összeg, azt jelenti, hogy a képviselők is érzékelik a problémákat. A lakossági szemétdíjból évi csaknem 900 ezer euró jön be, ám ez nem takarja a valós kiadásokat. Ha pusztán gazdasági szemszögből vizsgálnánk, az illetéknek magasabbnak kéne lennie, hogy fedje a valós kiadásokat. „Kényes kérdés ez. Egy esetleges emelés ugyanis könnyen kiválthatja a lakosok felháborodását. Egyébként törvény írja elő, hogy a szemétdíj összegét az utolsó centig a szemétszállításra kell költeni, ha tehát magasabb lenne a díj, látványosabb eredményeket érnénk el. Képletesen mondva, ha volna rá igény és a hozzá párosuló megfelelő anyagi fedezet, minden konténerállás mellé akár portást is lehetne állítani, aki átvenné a szemeteszsákot a polgártól, a szemetet pedig akár aranygereblyével is válogathatnánk, de a realitás talaján maradva mi annak örülnénk, ha nem kéne a konténerek mellől szállítanunk a szemetet, aminek eltávolítása többletkiadásokat jelent” – jegyzi meg.

Véleménye szerint ugyanakkor némi megtakarítást jelenthet a város számára az ún. újrahasznosítási illeték kiterjesztése. Ezt a díjat eddig csak az elektromos készülékek után fizettük meg, idén júliustól azonban a műanyag-, az üveg- és a papírtermékekre is kivetették, és már tartalmazzák az egyes termékek eladási árai. Így az a 70-80 ezer eurónyi összeg, amit a város eddig évente a szelektált hulladék begyűjtésére költött, júliustól már az egyes gyártókkal és importőrökkel szerződésben álló ENVI-PAK közhasznú társaság számláját terheli. A főosztályvezető szerint apró, de fontos előrelépés ez is, mivel az így felszabaduló pénzösszeget ezentúl a vegyes háztartási hulladékgazdálkodásra lehet fordítani.

Arra talán elegendő lenne, hogy a város tulajdonát képező, lakótelepi konténerek nagy részét lecseréljék (bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy idén – hosszú idő után – 125 új konténert vásárolt a város). Nem a mennyiséggel van baj, hanem azzal, amilyen állapotban van egynéhány. Vannak olyanok, melyeket csak nagy nehézséggel lehet bezárni, és olyanok is, melyeken már tető sincs. Csoda, ha a szemetet szanaszét fújja a szél? Gondot jelent az is, hogy több szelektív hulladékgyűjtésre kijelölt kuka fedelét nem rögzítik, a nyitott konténerbe így olyan szemét is beledobható, ami nem oda való. Ha pedig négyen-öten ezt megteszik, az utánuk érkezők is ezt fogják tenni. Ha zárható lenne, és csak az erre a célra kialakított nyílásokon keresztül lehetne a szemetet elhelyezni a konténerekbe, talán előbbre jutnánk. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni a lakosok felelősségét sem. Nem érezzük sajátunknak a problémát? Könnyelműek lennénk? A nemtörődömség jellemezne bennünket? Ma még valóban messze járunk a kairói Szemétvárostól. Csaknem olyan messze, mint egy svájci kisváros példás tisztaságától.

Langschadl Mátyás