Sikeres pályázat nyomán több mint 1 millió euróból történtek fejlesztések Izsán. Egyrészt a Kelemantia Római Kori és Néprajzi Múzeum egy teljesen új épülettel bővült, másrészt két római kori őrtornyot is emeltek a község két végén. A faluhoz tartozó Leányváron, azaz Kelemantia római tábor romjainál is várhatók fejlesztések. Hamarosan egy fából készült konstrukcióval építik újjá az egykori déli kaput, sőt, az északi kaput is rekonstruálják. Távlati terv egy függőfolyosó építése, illetve egy valóban működő, római kort idéző piac létesítése. Napokon belül kiderülhet az is, hogy Kelemantia sorozathelyszínként felkerül-e idén az UNESCO világörökségi listájára. (FRISS: Cikkünk megjelenése után néhány nappal, július 30-án döntött az illetékes bizottság: Kelemantia a kulturális világörökség részévé vált!)

A Limes Romanus kopogtat az UNESCO ajtaján – 2017-ben ezzel a címmel pályázott sikerrel Izsa község Almásfüzitővel közösen az Interreg V-A Szlovákia–Magyarország Együttműködési Program keretében. Domin István, Izsa polgármestere elmondta, közel 1 millió 60 ezer euróból valósíthatták meg a projektben szereplő fejlesztéseket Izsán, míg Almásfüzitő 780 ezer eurót költhetett. A költségek 10 százalékát az egyes államok, 5 százalékát az önkormányzatok állták.

A beruházás kötődik a két testvértelepülés egy korábbi sikeres pályázatához, melynek során még 2013-ban Izsán létrejöhetett a Kelemantia Római Kori és Néprajzi Múzeum, a Duna túlpartján pedig az Azaum tábor készült el.

Kézművesműhelyek, átriumos udvar

A mostani projekt keretében ezeket fejlesztették tovább. Almásfüzitőn az Azaum római kori játszótérrel, fűzlabirintussal, interaktív bemutatótérrel, katonai faluval – korhű lakóházakkal – bővült. Izsán pedig a múzeum udvarán egy 1136 négyezetméteres új épületet emeltek Litomericzky Nándor építész tervei alapján, melyben 16 iparművészeti műhelyt alakítottak ki – kettő közülük akadálymentesített. A műhelyekben egyrészt római kori, másrészt hagyományos helyi mesterségeket mutatnak be, az egyes foglalkozások alapjait is elsajátíthatják az érdeklődők – tájékoztatott Domin István. Egy közösségi teret is kialakítottak, konyhával, étkezővel, átriumos udvarral, ahol az iparművészeti műhelyek igényeinek kielégítésére kültéri kemencék is helyet kaptak – ezekben égetik ki a különböző kerámiatermékeket. Ma még csak szervezett módon, különböző rendezvények keretében lehet bekapcsolódni a műhelymunkába – a nyár folyamán szinte megszakítás nélkül gyerektáborok zajlanak itt.

A polgármester elmondta, hosszú távú tervük az, hogy állandó jelleggel nyitva legyen a közösségi tér, működhessenek a kézművesműhelyek. Mindez természetesen további költségeket jelentene, ezért is szeretnék, ha a komáromi Duna Menti Múzeum segítségével intézményesíthetnék az izsai múzeumot – a komáromi múzeum egyik részlegévé válna –, ami által a fenntartáshoz a megyei önkormányzat is hozzájárulna. Ebben a Duna Menti Múzeum is partner. A projekt részeként elkészült Kelemantia 3D-s makettje is, mely a múzeumban tekinthető meg.

Őrtornyok a falu szélén

Lényeges és látványos eleme a fejlesztésnek az a két római kort idéző őrtorony is – ezek fikciós alkotások –, amelyeket a község keleti és nyugati végénél, a főút mellett építettek meg. A tornyokba fel is lehet majd menni, azaz kisebb kilátóként is szolgálnak majd. „Ráadásul az őrtornyok kellően figyelemfelkeltőek is, így az Izsára érkező autósoknak azonnal jelzik, hogy olyan helyre jönnek, melynek római kori múltja van“ – emelte ki a polgármester, hozzátéve, a keleti torony az árvízvédelmi gáton vezető Eurovelo 6-os nemzetközi kerékpárút mentén van, így a bringás turistákat is megszólítja. Elmondta, eredetileg egy jóval magasabb, 18 méteres tornyot terveztek építeni közvetlenül Kelemantia mellett, ám ezt nem sikerült megvalósítani műemlékvédelmi előírások miatt.

Mostanra az uniós projekt gyakorlatilag minden eleme elkészült, apró munkálatokat fejeznek be. A hivatalos átadásra a tervek szerint augusztus 29-én kerül sor, a rétesfesztivál és a parasztolimpia keretében.

Látványosabb lesz a déli kapu

Egy további fejlesztés is küszöbön áll az egykori tábor területén, ami turisztikai szempontból látványosabbá teszi Kelemantia romjait. Az egykori déli kaput építenék újjá – pontosabban csak annak sziluettjét, fából.

Domin István elmondta, a ’90-es években egyszer már megépítették a fakonstrukciót, ami azóta az enyészeté lett, most pontosan ugyanezen tervek alapján építenék meg újra, korszerűbb eljárással, tartósabb alapanyagokból. Az izsai önkormányzatot a komáromi székhelyű iCubed Kft. vezetője, Igrényi Imre kereste meg azzal az ötlettel, hogy a meglévő tervek alapján építsék újra a konstrukciót. Ráadásul a cégvezető mindezt ingyen ajánlotta fel, a költségeket magára vállalva, lokálpatrióta indíttatásból. A korábbi tervező is üdvözölte az ötletet.

Jelenleg a megyei műemlékvédelmi hivatal pozitív döntésére várnak, ha ez megvan, a kivitelezés is elkezdődhet. Mivel korábban, 1993-ban már lefolytatták az építkezési eljárást ugyanezen tervek alapján, elvileg formalitás az engedély kiadása, ám a műemlékvédők egyelőre nem bólintottak rá.

Újjáépítik az északi kaput

Kelemantia kezelője a komáromi Duna Menti Múzeum (pontosabban csak a terület egy része tartozik hozzájuk, ám hamarosan jó eséllyel az egész terület kezelését átveszik). A múzeum évről évre pályázik a szlovák kulturális minisztériumhoz, így volt ez idén is. Múlt héten derült ki, sikerrel jártak, és 30 ezer eurót nyertek el a római tábor északi kapujának részleges rekonstrukciójára.

Csütörtöky József, a Duna Menti Múzeum igazgatója elmondta, egy méter magasságig építenék újjá a falmaradványokat, azonban szigorúan a római kori technológia alkalmazásával, például oltatlan meszet használva, a beépített köveket pedig Süttőről hozva – onnan, ahonnan 1700 évvel ezelőtt a rómaiak is beszerezték. Vagyis a rekonstrukció után az északi kapu úgy nézne ki, mint ahogy most a fotónkon szereplő déli kapu fest, tehát a lehető legjobban tükrözné a római kori állapotot.

Függőfolyosó, piactér

További távlati tervek is vannak a légiós táborral kapcsolatban. Egy függőfolyosót és egy fogadóteret építenének a látogatók és turisták számára a tábor délnyugati sarka mellett. Smidt Tamás építész látványterveket is készített – a költségeket a Dunamente Turisztikai Desztináció Menedzsment fedezte. Ez ugyancsak azt a célt szolgálná, hogy Kelemantia látványosabb elemekkel bővüljön, többet kínáljon a látogatóknak.

Természetesen itt még szükséges a részletes projektdokumentáció kidolgozása, ezt követően jöhet a kivitelezés. Mindezek megvalósítására a község elsősorban pályázati forrásból igyekszik pénzt szerezni. „Elsődlegesen a határon átnyúló, Interreg V-A Szlovákia–Magyarország Együttműködési Programban gondolkodunk, hiszen jó tapasztalataink vannak, több sikeres projektünket is sikerült ebből a forrásból finanszírozni“ – jegyezte meg Izsa polgármestere.

Ugyanez a helyzet a római kort idéző piactér létrehozásával. Egy valóban működő piac épülne ki a községháza közelében. Ez a falu megújuló központjának egyik lényeges eleme lenne – összességében egy új közösségi tér, találkozási hely a falubeliek számára.

Domin István kiemelte, a római kori értékek mellett a helyi kulturális és természeti örökség megőrzését és bemutatását is nagyon fontosnak tartja. Egyúttal a fejlődő infrastruktúra is sokat segít abban, hogy sokrétű, egymásra épülő, színes turisztikai kínálattal szólítsák meg a turistákat – ebben természetesen a vállalkozók, civil szervezetek, kulturális csoportok szerepvállalása is lényeges.

Világörökségi helyszín?

Kelemantia tehát szépül, a római kori örökség bemutatása bővül, ám az önkormányzat és a komáromi múzeum régi törekvése, hogy a tábor UNESCO világörökségi helyszínné váljon, eddig nem teljesült. Napokon belül azonban akár pozitív döntés is születhet – bár az előjelek nem túl kedvezőek.

Már 2019-ben úgy tűnt, Kelemantia a világörökség részévé válik, sorozathelyszínként. Németország, Ausztria, Szlovákia és Magyarország ugyanis közösen pályázott, az egykori Római Birodalom védelmét szolgáló dunai limes maradványait, a területükön található összesen 96 római kori helyszínt – légiós táborokat és polgárvárosokat – jelölték világörökségi címre. Mielőtt azonban az UNESCO Világörökség Bizottsága döntött volna a pályázatról, a pályázatot koordináló Magyarország bejelentette, kiveszi a nevezésből a budapesti Hajógyári-szigeten álló római kori erődített palota maradványait. Mivel a pályázat egészét korábban ezzel a helyszínnel együtt értékelték, a bizottság 2 évvel ezelőtt nem is foglalkozott a nevezéssel.

Később a négy ország az említett palota nélkül újra elindította a nevezési folyamatot. A pályázatról a jelenleg már zajló konferencián dönt a világörökségi bizottság. Csakhogy néhány hete ismét meglepőt húzott a magyar vezető partner: visszalépett a nevezéstől. A magyar kormány ezt azzal indokolta, hogy a teljes dunai limesnek együtt kellene pályáznia, tehát be kellene vonni Horvátországot, Bulgáriát, Szerbiát és Romániát, vagyis az ott található római kori erődítményeket is.

Mindez azt vetítené előre, hogy a 2019-es történésekhez hasonlóan az egész pályázat bukik. Csütörtöky József azonban háttérinformációkra hivatkozva úgy véli, ennek ellenére is van rá esély, hogy a világörökség bizottság foglalkozzon a benyújtott pályázattal, és esetlegesen olyan döntés szülessen, mely szerint a németországi, ausztriai és szlovákiai helyszíneket mégis felveszik az UNESCO világörökségi listájára. Még ezen a héten kiderül, mi lesz a pályázat sorsa, hiszen a „világörökségi konferencia“ július 31-én zárul. (FRISS: Cikkünk megjelenése után, július 30-án kiderült, Kelemantia/Leányvár római kori táborának maradványai a kulturális világörökség részéve váltak! Erről bővebben a Delta augusztus 10-én megjelenő számában írunk!)

Csütörtöky József és Domin István egyetértettek abban, hogy a világörökségi státusz elsősorban azért fontos, mert a cím sokkal vonzóbbá tenné Kelemantiát, óriási reklámértékkel bír, nagy lökést adhatna a térség turizmusának. Másrészt sokkal több állami támogatás érkezhetne, hiszen Szlovákia az UNESCO-programhoz való csatlakozáskor vállalta, hogy a területén fekvő világörökségi helyszíneket megóvja és megőrzi a későbbi generációk számára – azaz több forrás lenne feltárásokra, rekonstrukcióra, turisztikai fejlesztésekre.

Ellenerőd barbár területen

Kelemantiát a 2. században építették a rómaiak, először földtáborként. A szőnyi Brigetio légiós tábor és polgárváros egy „előretolt helyőrsége“, ellenerődje volt. Szerepe az itt élő germán – elsősorban markomann – törzsek támadásai elleni védelem volt. A földtábor azonban az egyik germán támadásnak áldozatul esett, ekkor döntöttek a rómaiak úgy, hogy kőtábort hoznak létre a helyén. Egy négyzet alaprajzú kőerődítményt építettek, melynek oldalai 172 méter hosszúságúak voltak, a külső falak 4-5 méter magasságig nyúltak, melyeket mintegy 20 torony erősített. A táboron belül kapott helyet a parancsnoki épület, a kaszárnyák, raktárak, istállók, műhelyek, kutak és a fürdő is. A 3. században az erőd megrongálódott, de helyreállították és a 4. század végéig fennállt. Később a romok nagy részét széthordták, a kövek környékbeli épületek alapjául szolgáltak – például a komáromi Öregvár építésekor is felhasználták építőanyagként.

Csaba Ádám

(Összeállításunk a Delta július 27-i számában jelent meg.)

Kapcsolódó cikkeink:
Egyelőre ugrott Kelemantia világörökségi címe
Halló! Itt a római helyőrség!
Múzeumi siker Rómában
Világörökséggé válhat