Két hete az idei Kaszás Attila Szavalóversenyen zsűrizett Komáromban. Utána sokan kérték közös fényképre. Mindenkivel pózolt, aki megkérte rá. Azután az Anglia park egyik padjára telepedtünk Molnár Gusztáv, Csallóközaranyosról származó színésszel.

• Emlékszik még Molnár Gusztira, a GIMISZ Diákszínpad színjátszójára?

– Nem volt az annyira régen. Kétezer-ötben érettségiztem a komáromi Selye János Gimnáziumban. Kiss Péntek József rendezőnek köszönhetem, hogy elindultam a színészi pályán. Sajnáltam, hogy nem lehettem ott a tiszteletére szervezett emlékgálán a Jókai Napok megnyitóján. Két időpontot mondtak a szervezők, az egyik jó lett volna, a másikon előadásom volt vidéken. Sokat tájolok és játszom. Persze, nem lehetett úgy összeegyeztetni, hogy mindenkinek jól legyen. Sajnáltam is, de belül viszem tovább ezt a GIMISZ-dolgot. Józsi bácsi egy fogalom, és ilyen szempontból ő örökké van,

• Melyik előadásában játszott?

– A Csárdáskirálynőt rendezte nekünk. Egy pici szerepet adott, Leopold Máriát. Azután bejött az öltözőbe, mert nagyon link gyerek voltam, és nem akartam főiskolára menni, és azt mondta, kezdjek magammal valamit, és szerinte adjam be a jelentkezést színésznek. Megpróbáltam, és az egész életemet meghatározta. Valószínűleg ezen a pályán maradok most már. Harminckét éves vagyok, és nem értek máshoz.

• Főleg az alternatív szcénán van otthon?

– Kifejezettem abban mozgok. Hat évet töltöttem a Szputnyik Hajózási Társaságnál, amit Bodó Viktor vezetett. Bejártuk Európát, utána játszottam még Németországban németül, mint vendégszínész. Lett egy összehasonlítási alapom, és fenntartásaim vannak a magyarországi kőszínházi rendszerrel kapcsolatban. Nincs olyan színház, amelyhez leszerződnék. Sokat játszom amúgy, éppen eleget.

• Legutóbb itthon Bacilusként láttam a Nézőművészeti Kft. A kézmosás hasznosságáról című előadásában az Orvost alakító Katona Lászlóval Őrsújfalu kultúrházában. Azóta már egy magyar kereskedelmi televízió napi sorozatában szerepel.

– Nyolcvan színházi bemutatón vagyok túl. Ebben voltak színházi bemutatók Kölnben, Berlinben, Grazban, Budapesten, Kaposváron, Miskolcon. Legutóbb januárban volt premierem a Jurányi Inkubátorházban, Schwechtje Mihály filmrendező háromszereplős Örökség című darabjában. Nagyon szerencsés színésznek tartom magam, mert játszottam nyári fesztiválon, operettben , táncos komikust, egyszer Bacilus lehetek, máskor Trepljov Csehov Sirályában, Stanley mellett A vágy villamosából, idiótákat is alakítok vígjátékokban. Mindenféle szerep megtalál, ami azért nagyon jó, mert nem skatulyáztak be. A most futó előadásaim között irdatlan nagy különbségek vannak. Nemrég A kézmosás fontosságát Veszprémben játszottuk egy börtönben raboknak. Este már egy budapesti kőszínházban játszottam szépen felöltözött nézők előtt a Kaukázusi krétakörben, amit Székely Kriszta rendezett.

• A napi sorozat kedvéért öltönyt is vásárolhatott, a sorozat kapcsán sok rendezvényre hívták.

– Nagy változást hozott az életembe, hogy most egy napi sorozatban játszom. Egyetlen színházi előadás sem tud versenyezni azzal az egymillió emberrel, akik azt a sorozatot nézik fő műsoridőben az egyik legnézettebb csatornán. Van némi filmes múltam, harmincegy filmben szerepeltem eddig.

• Szülőfaluja, Csallóközaranyos is eszébe jut, amikor a sorozatbeli Ökörapátin sétál.

– Persze, sőt! A falum és Komárom egyre többször jutnak eszembe. Az elmúlt egy-két évben kezdtem el sokkal sűrűbben hazajárni. Van egy hat és fél éves fiam. A párom budapesti. Azelőtt volt egy időszakom, amikor nagyon szerettem, hogy budapesti lettem. Ahogy idősödöm, egyre inkább hiányzik az otthon. Sok budapesti barátságom megkopott, és a régi komáromi osztálytársak kerülnek előtérbe, akikkel újra felvettük a barátságunk fonalát, nagyon szívesen járok haza. Most is, hogy zsűriztem a tizenkettedik Kaszás Attila Szavalóversenyen, egy nappal korábban jöttem, hogy találkozhassak a régiekkel.

• Csallóközaranyos volt a biztos fészek?

– Feleségem családja hétszer-nyolcszor költözött egyik helyről a másikra. Nekem ott a családi ház, ahol felnőttem. Ahol a húgom nekiszaladt a fának, és mi féltünk, hogy megvakult, ott a szántóföld, ahol rohangáltam, a bringa, a diófa, amiről leestem, és eltört a bordám. De azért jó dolgok is történtek. Csallóközaranyos a részem. Óriásit ugrottam azzal, hogy Magyarországon színész lettem. Olyan emberekkel kerültem viszonyba, vagy lettünk barátok, akiket még gyermekkoromban a televízióban néztem. Az, hogy játszottam Moszkvában, Párizsban, hogy gálákra hívnak nem természetes dolog. Ahhoz képest, hogy én egy felvidéki parasztgyerek vagyok, ezzel meg kellett birkózni, és megtalálni az egyensúlyt az életben. Nagyon büszke vagyok arra, hogy honnan származom, és arra, aki most vagyok. Egyre inkább szeretek hazajárni. Amióta gyermekem van, inkább munka már a színészet, mint életforma. Akkor érzem magam igazán önazonosnak, amikor a keretben füvet nyírok itthon vagy Pesten.

Molnár Gusztáv

1986. október 26-án született Komáromban. Csallóközaranyoson nőtt fel. 2005-ben érettségizett a komáromi Selye János Gimnáziumban, 2005 és 2008 között a Kaposvári Egyetem színész szakos hallgatója volt. 2008 és 2009 között szabadúszóként dolgozott, majd 2009 és 2012 között a Szputnyik Hajózási Társaság tagja. 2012-től 2014-ig a Miskolci Nemzeti Színház színésze. Később egyik alapítója, majd vezetője lett a Terminal Workhouse társulatának társulatának. Filmes és televíziós szerepei: Isteni műszak (2013), Chili vagy Mango (2013), # Sohavégetnemérős (2016), Testről és lélekről (2017), TóthJános (2017), Terápia (2017). Nyitva (2018), Drága örökösök (2019), Csak színház és más semmi (2019), A tanár (2019)

Bárány János
Fotó: a szerző