Kobold lenne egy mesefilmben, mert a manókat szeretik a gyermekek. Karácsonyra meglepi magát, persze, meglepetést is vár Rák Viki színésznő, aki a Deltának azt is elárulta, minek örülne a legjobban a fa alatt. Szóba kerültek bizonyos teasütemények is, melyeket ajándékba visz meghitt karácsonyi látogatásokra.

• Nekem furcsa ez a csend itt, a Kút caféban. Önnek?

– Megszoktam, hogy így, délután kettő felé még alszanak a gyermekek. Ha magunkból indulok ki, akkor úgy kettőkor ébrednek, ebédelnek, vagy uzsonnáznak, majd három óra után elindulnak velük az anyukák a városba. Fél négytől estig a kávéházban is beindul az élet. Örülök, hogy megnyitottuk a Kút cafét. Egyre inkább megtanuljuk, mi kell az embereknek. Úgy veszem észre, hogy a programjainkra is van igény, szívesen jönnek, jó a visszhang is.

• Ki találta ki a legújabbat, az anyaszabadságot?

– Molnár Kriszta jelentkezett az ötlettel, hogy legyen egy este, amikor az anyukák letehetik egy kicsit a gyermekeket, és kibeszélhetik magukat. Nyitottak vagyunk a jó ötletekre, megvalósítottuk, havi két alkalommal van anyaszabadság. Legelőször, novemberben, tizenketten voltak. Ez nagyon jó létszám.

• Hivatalos internetes oldalán még nyár van. Június tizenkettedike a legutóbbi bejegyzés dátuma.

– Azt az oldalt Martin, egy fiatal srác kezeli. Rajongó, és kezdeményezte, hogy készít nekem egy ilyen oldalt. Tizennégy évesen kezdte, ma már egyetemista Pozsonyban, a színművészetin, gondolom, egyre kevesebb ideje marad rá. Én már álnéven szerepelek a közösségi médiában. De ott is csak a Kút café oldala miatt vagyok, hogy tudjam kezelni. Nagyon keveset használom.

• A kommentek között olvastam egy bejegyzést. „Imádom magát, Rimaszombat második Blaha Lujzája”. Beszédes hozzászólás.

– Most meglepett, ezt nem is olvastam. Éppen a hetekben néztük vissza Robival (Lakatos Róbert brácsaművész, Rák Viki párja, a szerk. megj.) a Mezei Mária: Szerelmeim című sanzonestemet, mert új sanzonestre készülünk egy vonósnégyes kíséretében. Először csak kicsiben, január tizennegyedikén Zselízen, egy bálban. Azután majd nagyban is, egy országos produkciós iroda szervezésében. Magyar, szlovák, francia, angol sanzonok hangzanak el a műsorban, és minden helyszínen fellép majd egy ottani zenei tehetség.

• Ha már a színpadnál tartunk, a Leszállás Párizsban című vígjátékban tért vissza. Jól megy?

– Tizenkét előadásunk volt eddig, mindenütt teltház várja az előadást, a produkciós iroda legalább három évig szeretné műsoron tartani.

• Meddig sminkelték angyalnak az egyik bank most látható reklámfotójához?

– Talán egy órát. A barátnőm, Csepregi Lilla sminkelt, aki komáromi. Hosszú fotózás volt Andy Kraus társaságában. Három kampány fényképeit készítették el rólunk októberben. Egyre jobban kedvelem Andy Kraust, pedig voltak számomra is meglepő lépései. Ahogy évek múlva ismét találkoztunk, úgy látom, emberibb lett és alázatos. Mindig munkakapcsolatban voltunk, néha aktív, máskor passzív szakmai kötelékben. Most a Szomszédok (Susedia) című sorozat folytatása is szóba került.

• Milyen karácsonyai voltak otthon, Rimaszombatban?

– Keresztapám nagy horgász, mindig tőle kaptuk a halat, amely ott úszkált a kádban, hiszen egy panelház harmadik emeletén laktunk. Anyám ránk szólt, mert a bátyámmal etettük és fogdostuk a halat. Szenteste napján, amíg anyám sütött, főzött, mi feldíszítettük a fát, miközben néztük a Három aranymogyoró Hamupipőkének és a Holle anyó című mesefilmeket. Érdekes, a magyar filmesek nem forgattak ilyen jó téli meséket.

• Szerepelne mesefilmben?

– Ha választhatnék szerepet, valami kobold lennék, vagy manó, mert őket szeretik a gyerekek.

• Mostanában mikor megy haza karácsonykor?

December huszonnyolcadikán lesz egy fellépésünk Érsekújvárban, a Kor-zár együttes nagy koncertjének vendégeiként lépünk fel. Előtte vagy utána készülünk haza, de csak megyünk és jövünk. A szüleim külön élnek. Elmegyünk anyuhoz, apuhoz, a keresztszüleimhez.

• Bendegúz fiának az idei a második karácsonya lesz. Milyen volt az első?

– Meglepetésekkel teli. Számunkra szintúgy, mint neki. Fakockát, faautót, favonatot kapott. Egy kicsit gondban vagyok most az előkészületekkel, hiszen már jóval értelmesebb. A téli képeskönyvekben mindenütt hó van, karácsonyfa, szánkóznak, síelnek… Mivel nincs hó, nem tudom neki elmagyarázni, hogy télen havazik, előbb a Mikulás, azután a Jézuska érkezik. Figyeli, ahogy a kávézót díszítjük, a fények, a gömbök is nagyon érdeklik a városban. Az idén hatalmas vasutat kap majd, terepasztallal, ami teleépíthető hegyekkel, erdőkkel, házikókkal. Imádja a vonatokat. Én személyre szabva vásárolok, vagy készítek, készíttetek ajándékot, sok időt töltök a válogatással. Bár olyan karácsonyunk is volt, hogy betiltottuk az ajándékok vásárlását, és csak kézzel készített ajándékokat lehetett a fa alá helyezni. Nagyon élveztem, és ha Bendegúz nagyobb lesz egy kicsit, újra szeretném bevezetni. Jól el lehet szórakozni esténként a készülődéssel, arról nem is beszélve, hogy amíg az ajándék személyre szabva készül, a készítése alatt mindig arra az egy emberre gondolunk. Beszélgetünk róla, emlékezünk…

• Meglephető ember?

– Igen. De karácsony előtt mindig „meglepem” magam valamivel, hiszen én tudom a legjobban, mire van szükségem, mire vágyom, de emellett, persze, a meglepetéseket is szeretem. Szeretek kapni, nem tagadom, de adni legalább annyira.

• A hal már a kádjukban úszkál?

– Szerintem még a Bocska-tóban, onnan hoztuk tavaly is. Halászlét még nem főztem, nálunk káposztaleves kerül az ünnepi asztalra, Robiéknál pedig lencseleves. Jó gazdag a káposztalevesem, csülök, lapocka, kolbász, gomba kerül bele bőven. Mellé halat rántunk. És millió teasüteményt és vaníliás kiflit sütök, melyeket szépen becsomagolva ajándékba viszünk, amikor vendégségbe megyünk.

• Mit adna ajándékba az olvasóknak?

– Egy jó könyvet! Számomra Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni Naplója lenne az igazi meglepetés. Arra vágyom, mert szeretem az emlékeket. Ezért szeretek életrajzokat is olvasni, mert megmarad valami abból, ahogyan régen éltek.

• Amikor Rimaszombatban még esett a hó karácsonykor?

– Imádtam azokat a teleket! Kiálltunk az ablakba, tenyérnyi hópelyhek táncoltak, már vettük is a síruhát, a csizmát. Szaladtunk a szabadba, ettük a havat, egymás fejét nyomkodtuk a hatalmas hóba, hógolyóztunk, hóembert építettünk. Hiányzik. Kínlódom a mostani teleken. Tavaly is szánkót szerettünk volna venni Bendegúznak, hogy majd húzzuk, amint hull a hó. Most már a Tátrába vagy Ausztriába mehetünk, hogy újraélhessük a régi teleket.

Bárány János
Fotó: Rák Viki archívuma