Ha egy magyar szülőt megkérdezünk, miért adja szlovák iskolába gyerekét, szinte mindig ugyanazt a választ kapjuk: azért, mert a magyar iskolában nem tanul meg szlovákul. A magyar intézményekben valóban gondok vannak a szlovák nyelv oktatási módszerével, de mi ennek az oka és merre tovább? Ősszel végre szemléletváltás jöhet, kísérleti fázisban az új módszertan.

A többségi nemzet szívesen hányja a szemünkre, hogy nem vagyunk képesek vagy hajlandóak rendesen megtanulni szlovákul, a helytelen ragozás vagy egy-egy nyelvtani hiba miatt pedig előfordul, hogy kemény és ostoba megjegyzéseket tesznek. A magyar szülők iskolaválasztásában talán a korábbi érzelmi sérülések is közrejátszanak, és ennek hatására íratják szlovák iskolába csemetéjüket, hogy velük ez ne történhessen meg. A pszichológusok szerint a szülők nemcsak a szlovák és magyar iskola között döntenek, hanem azt is figyelembe veszik, milyen színvonalas egy-egy intézmény, és hogyan járulhat hozzá a gyerek jövőbeni sikerességéhez. Sok szülő úgy véli, a magyar nyelvű iskolák nagy részében nincs megfelelően oktatva az államnyelv, és azért választják a szlovák iskolát, mert szerintük gyermekük ott szerezheti meg a tökéletesebb nyelvtudást a hazai környezetben való érvényesüléshez. Többen próbálkoztak ugyan az elmúlt 25 évben, hogy változtassanak a magyar iskolákban a szlovák nyelv tanításának módszerén – amellyel vonzóbbak lehetnének a magyar iskolák –, de eddig nem jártak sikerrel. Több ígéret is született, melyek végül nem értek révbe, nemrég azonban konkrét lépések történtek a változtatás elősegítésére. Mire helyezték eddig a hangsúlyt az oktatásban és mi változik a jövőben? Miért nem sikerült eddig a gyerkőcöknek több évnyi oktatás után sem megtanulni szlovákul, és miért sikerülhet ezentúl? Oktatásügyi szakembereket kérdeztünk.

A szlovák nyelv ugyan államnyelv Szlovákiában, nekünk, magyaroknak viszont mindig idegen nyelv marad. Habár Dél-Szlovákiában nem ritkák a kétnyelvű családok, vagy az olyan gyermekek, akik már iskolás koruk előtt szlovák környezetben is forognak, mégsem az a tipikus, hogy a kicsik 6 éves koruk előtt gyakran találkoznak a nyelvvel. A csöppségek többsége úgy megy első osztályba, hogy egyáltalán nem tud szlovákul vagy legfeljebb pár kifejezést ismer – az ahoj, a ďakujem, az áno és nie szavakon kívül nem sokat, jó esetben egy-egy verset, amelynek viszont ritkán érti a jelentését. Számukra tehát a szlovák éppúgy idegen nyelv, mint például az angol. A jelenleg használt tankönyvek írói ráadásul úgy állították össze a segédanyagokat, hogy azt feltételezték, az iskolapadba kerülő gyerekek már egészen jól beszélnek szlovákul. Ezért persze nem az írók, hanem a hatályos minisztériumi rendelet a hibás, amely szerint államnyelvként kell oktatni a szlovákot, nem pedig idegen nyelvként.

Irreális elvárások

De mi a különbség a gyakorlatban a kettő között? Nézzük meg összehasonlítva az angol nyelvoktatással, amelyben a hasonló korú szlovák gyerekek részesülnek. Míg a szlovák kisdiákok csak harmadik osztályban kezdik az első idegen nyelv elsajátítását, addig a magyar gyerekek már első osztálytól találkoznak az első idegen nyelvvel, tehát a szlovákkal, harmadik osztályban pedig a másodikkal. Az elvárt tudásban is hatalmas különbségek vannak.

Az angolt olyan játékok segítségével sajátítják el, amelyek a nyelv ritmusára, a hanglejtésre, a nem nyelvi gesztusokra helyezik a hangsúlyt. A nyelvvel kommunikációs helyzetek segítségével ismerkednek, nagy figyelmet fordítanak a hallás utáni értésre és a beszédre, egyszerű kis dalokat tanulnak, a nyelvtani ismeretek pedig csak később jönnek.

Ezzel szemben a magyar kisdiákoktól már az első iskolás években elvárás a szlovák hallott szöveg megértése, a beszéden kívül az olvasás és az írás – miközben a magyar nyelv helyesírását is el kell sajátítaniuk. A szlovák versikék ráadásul sok absztrakt kifejezést tartalmaznak, amelyeket magyarul is komoly kihívás megérteniük. Egy kiselsősnek az is nehéz feladat, hogy megkülönböztesse a nyelvtani nemeket – a magyar nyelvben ilyen ugye nincs –, pedig ezt is elvárják tőlük. Ráadásul a hivatalos tantervekben nyelvtan és nem nyelvközpontú tanításra kényszerítik a tanárokat, fölöslegesen nagy hangsúlyt fektetnek a magolásra, az irodalomra, a műelemzésekre, az irodalomelméletek elsajátítására. Ezzel szemben háttérbe szorul a kommunikáció, a valós beszédhelyzetek gyakorlása. Pedig az iskolákban végzett korábbi felmérések alátámasztották, hogy a magyar gyerekeknek nincs gondjuk a helyesírással, a beszéddel viszont annál inkább – nem tudnak például kenyeret kérni a boltban, vagy útbaigazítani egy járókelőt az utcán.

Tesztelik, bevezetés csak évek múlva

Éppen ezen szeretnének változtatni a szakemberek és szakpolitikusok, akik most egy új koncepciót dolgoztak ki. A módszer lényege a szlovák idegen nyelvként való oktatása, és a kommunikáció előtérbe helyezése. Az Állami Pedagógiai Intézet elképzelését május végéig véleményezhették a magyar pedagógusok. „Szerettük volna a tanárok gyakorlati tapasztalatai és észrevételei alapján kidolgozni a koncepciót. Sajnos a szétküldött kérdőíveket csak kevés iskola küldte vissza” – tájékoztatott Halász Anita, az Állami Pedagógiai Intézet főmunkatársa a június elején tartott komáromi szemináriumon, melyen a pedagógusok és a projekt kidolgozói találkoztak. Szeptembertől két városi és egy vidéki – a somorjai, a nagymegyeri és a bátorkeszi – magyar tannyelvű alapiskola kapcsolódik be a kísérleti oktatásba, ahol az első és az ötödik évfolyamban már új módszertan alapján tanítják majd a szlovákot. A pedagógusok ehhez megkapják a szükséges segítséget: iskolázás formájában felkészítik, illetve ellátják őket módszertani eszközökkel, és havi rendszerességgel konzultálnak majd velük. „A projekt ötéves időtartama alatt fokozatosan az összes évfolyam bekapcsolódik. A partner-iskolák kiválasztásának érdekessége az elhelyezkedésük, mivel az egyik várost többségében magyarok lakják, a másik városban már csak szórványban élnek magyarok, a vidéki iskola szintén többségében magyarlakta területen működik” – tudtuk meg Szőköl Istvántól, a komáromi pedagógiai és módszertani központ vezetőjétől. Számuk bővülhet, további 15 iskolát az Oktatásügyi Szabványosított Mérések Nemzeti Intézete (NÚCEM) választott ki a szlovák Monitor tesztek eredményei alapján. A kiválasztott iskolákban a NÚCEM minden év szeptemberében és a következő év júniusában végzi el a szintfelmérő teszteléseket, amelynek eredménye tükrözi majd az új módszer sikerességét.

A szükséges új tankönyvek kidolgozását uniós pályázati forrásokból valósítanák meg, de a nyomtatás költségét az államnak kell felvállalnia. Már elkészült néhány tankönyv- és munkafüzet javaslat, januárban azonban továbbiak kidolgozása kezdődhet meg. „A tervek szerint 2018-ban ezek már alternatívaként szerepelnének, ami azt jelenti, hogy maradnának a régiek is, és az iskolákon múlna, hogy mely tankönyveket részesítik előnyben“ – tette hozzá Szőköl István. Amennyiben a projekt sikeresnek bizonyul, 2021-től az összes magyar iskolában eszerint oktatják majd a szlovák nyelvet.

Sztankó Annamária

A nyelvet meg kell szerettetni

Egy pedagógust is megkérdeztünk a szlovák nyelvoktatással kapcsolatos tapasztalatairól,  a jelenlegi és a készülő oktatási módszerről. Lengyel Zsuzsa a perbetei magyar alapiskola szlováktanára.

• Mi az oka, hogy nem tanulnak meg a gyerekek megfelelően szlovákul?

A háttérben több minden állhat, például a szlovák nyelvhez való negatív hozzáállás, vagy hogy a szlovákot más mércével mérik, mint a többi „idegen“ nyelvet. Meghatározó az is, hogy a gyermek magyar többségű településen él-e vagy sem, illetve mennyi esélye van hallani, használni a nyelvet iskolán kívül. De sok múlik az iskolán, a tanáron és a könyveken is.

• Mit lehet elmondani a mostani tankönyvekről és munkafüzetekről?

Az elsős könyvekben szinte csak mondókák és versikék találhatóak, amelyeket a kis elsős ritkán ért, csak megtanulja. Ha lehetőségem lenne továbbfejleszteni őket, inkább kevesebb témát vennék át egy-egy évben, és inkább a kommunikációra, párbeszédre épülő szövegeket, a szókincset bővíteném.

• Hogyan lehetne hatékonyabb az oktatás?

Nagyon örülnék, ha idegen nyelvként lehetne tanítani a szlovákot, ez azt jelentené, hogy a versikéket és mondókákat felváltanák például a családdal és bemutatkozással kapcsolatos párbeszédek, jóval kevesebb nyelvtant kellene tanítani, s az irodalom órák számát is radikálisan lecsökkenteném. A lényeg a szókincs építésén lenne, s a pozitív kapcsolat kiépítésén – a nyelvet először meg kell szerettetni a gyermekkel, ha sikert kívánunk elérni.

• Milyen visszajelzéseket kap az órákon? Nyűgként élik meg a szlovák tanulást?

A számonkérés gyakori, sokat kell tanulni, az ilyen tantárgyak pedig szinte soha nem közkedveltek. A gyerekek gyakran félnek megszólalni, s ha valaki már egyszer megpecsételi valami pikáns megjegyzéssel a nyelvtudásukat, akkor nem lesz elég önbizalma a diáknak ahhoz, hogy merjen beszélni. Sajnos, a szlovák nyelvet szigorúbb mércével mérik, mint bármilyen másik nyelvet.