Huszonöt diák jár az Ipari Szakközépiskola Vidám Iparisták Színjátszó Társulatába, és ez a létszám Kiss Péntek József rendező, magyartanár szerint még növekszik majd. Műsoron tartják két korábbi előadásukat, Garaczi László Ovibrader című színművét, illetve az Angyal Gábor által vászonra és színpadra vitt, Örkény egypercesekből összeállított, Bevégezetlen ragozás című groteszk játékot.

Most készül új produkciójuk Horace McCoy: A lovakat lelövik, ugye? című regénye nyomán, melyből Sydney Pollack forgatott filmet, Jane Fondával a főszerepben. Kiss Péntek Józseffel beszélgettünk.

Táncmaraton lesz?

A regény, a film és a színpadi változat alapján szeretnénk olyan előadást létrehozni, amely igazi diáktáncmaraton lesz. Az ipariban játszódik majd a történet, az alaphelyzet és a végkifejlet ugyanaz, mint a regényben, de a jelenben, a saját nevükön szerepelnek a szereplők. Már dolgozunk a szövegkönyvön.

A VISZTA szereplői, gondolom megörültek a zenének, a táncnak.

Vegyes volt a fogadtatás. Többen örültek, mások kevésbé, ők talán inkább prózát játszottak volna. De ez nem a szó eredeti értelmében vett zenés játék lesz. Ennek a darabnak tétje van, valódi drámai helyzetei vannak.

Minek kell ilyenkor megfelelni? Hogy a diák élvezze a játékot? Hogy megfeleljenek annak az elvárásnak, hogy igényes legyen a szöveg?

Mindkét elvárás fontos. Szerintem esélytelen amatőr színházat úgy csinálni, hogy a szereplő nem élvezi, kötelező feladatnak érzi. Előbb-utóbb elszökik. Ekkora létszámú csoport esetén nem mindenki egyformán boldog attól, amit játszunk, de arra kell törekedni, hogy mindenkit meggyőzzünk, ne legyen egy olyan tag sem, aki ellene játszik. Főleg, ha ilyen igényes előadásról van szó, mint „A lovakat lelövik, ugye?”, amelyben van próza, ének és tánc is.

Ki a koreográfus?

Csenky Nikoletta. Sokszor dolgoztunk már együtt, ért a diákok nyelvén. Szűkösebb az ideje, kissé feszített lesz a tempó.

Johnny Green és Albert Woodbury eredeti zenéjét használják?

Nem amerikai dalok lesznek a harmincas évekből, hanem a legfrissebb slágerek az Intim Torna Illegál, a Kaukázus, a Vad Fruttik és mások előadásában. Azok a dalok, melyek ma hallhatók táncversenyek helyi fordulóin. Olyan lesz, mint egy valóságshow.

Ilyenkor visszafiatalodik a színjátszói közé?

Már nem. Volt egy időszak, amikor megtettem, de megtanultam a magam helyzetéből, életkorából szemlélni őket. Mondjuk az én fiatalkoromban nem voltak ilyen táncversenyek, a szocializmusban hogyan lettek volna, de tudtunk a létezésükről. Képes vagyok azonosulni a mai fiatalok elvárásaival, ami majdnem olyan, mintha visszafiatalodnék. Hatvanöt évesen rengeteg tapasztalatot cipel magával az ember. És ez így rendben van.

Bárány János