Nagyjából egy éve érkezett a hír a komáromi férfi röplabda klub háza tájáról, hogy anyagi okok miatt nem tudják bevállalni az Extraligát, így egy vonallal lejjebb, az első országos bajnokságban folytatják. A csapat teljes egészében átalakult, a 2017/18-as pontvadászatot pedig már szinte csak saját nevelésű fiatal játékosokkal kezdték el. Ezért is számít kisebb csodának, hogy a szimpatikus gárda a végső tabella második helye után a feljutási minibajnokságot megnyerve jutott vissza az Extraligába. A kialakult helyzetről és a tervekről beszélgettünk Ferencz Lászlóval, a VK Spartak UJS Komárom elnökével.

• A lelke mélyén számolt azzal, hogy csak egy évet töltenek majd a második vonalban?

– Az elért eredmény számunkra is meglepetés. Úgy érzem, hogy a befektetett munka és a jó kapcsolat a játékosok és az edző közt meghozta a gyümölcsét. Különösen nagyra értékeljük azt a tényt, hogy a tizennégyes keretből 11 hazai nevelésű fiatal. Ugyanakkor azért a jövőbe óvatosan tekintek, hiszen a bajnokság kiértékelését követően jelenleg az anyagi háttér biztosítása a fő cél. Mindenképpen szeretnénk azt, hogy a fiúk extraligás álma valóra váljon.

• Mi mindennek kell teljesülnie ehhez?

– A körülmények adottak, ez alatt értem például Robin Pelucha edzőt, akivel megegyeztünk, és már az ötödik évét kezdi majd el nálunk. Az infrastruktúra is rendben van, színvonalasan tudunk edzeni, tehát minden csak és kizárólag az anyagiakon múlik. Jelenleg tárgyalásokat folytatunk a várossal, a Selye János Egyetemmel és az esetleges szponzorokkal. Fontos azonban számunkra, hogy az extraligás részvétel ne az utánpótlásnevelés és az edzőképzés rovására menjen.

• Mennyire optimista?

– Az optimizmus egy nagyon fontos dolog, ez a terveinkből is látszik. Nemcsak rövid, hanem középtávú célokat is kitűztünk, mint például az általunk szervezett MOK – Mini Open for Kids elnevezésű gyermekbajnokság, melyen idén 16 csapat vett részt, ami közel 90 ifjú röpist jelent Komárom régiójában. Ami viszont az extraligát illeti, négy év tapasztalatából kiindulva reálisan kell látni a lehetőségeinket. A nevezési határidő június 30, van tehát bő egy hónapunk arra, hogy megteremtsük az ehhez nélkülözhetetlen anyagi körülményeket.

• Mennyire tud jobban örülni a sikernek egy szinte tinikből álló csapat, mint mondjuk a pár évvel ezelőtti kupagyőztes brigád?

– Érezhető volt a pozitív csapatszellem. A játékosok túlnyomó többsége nem egyszerű csapattagként tekint a másikra, hanem sokkal inkább barátként. Nem volt nyomás, stressz, nem akarták a sikert minden áron, csupán élvezni a játékot. Azt gondolom, méltó módon képviselték a szülővárosukat.

• Szinte még gyerekekről van szó. Egyszerűbb, vagy nehezebb velük dolgozni, mint a kész, profi játékosokkal?

– Erre talán az edző tudna konkrétabb választ adni, de az edzéseken azt látom, hogy a fiatal tehetségek nagyon jól megértik egymást a mesterrel, aki még szintén csak 36 éves. Robin ennek ellenére sikeres játékosmúlttal is rendelkezik, és egy igazi példaképpé vált, aki ha kell, be is áll játszani és a pályán segíti a csapatot.

• Egy esetleges extraligás indulás esetén mire lehet elég a jelenlegi gárda?

– A két bajnokság nagyban különbözik egymástól, ezért is fontos lenne a reális célok kitűzése. A prioritás továbbra is a fiatal játékosok folyamatos fejlődése lenne és személy szerint nem szeretnék nagy terhet rakni a vállukra. Durvábban fogalmazva, az eredmény talán másodlagos lenne. Természetesen azért nyerni is szeretnénk, valamint minőségi röplabdával kiszolgálni a lelkes szurkolótáborunkat, de már most fontosnak tartom leszögezni, hogy a csapat gerincét továbbra is komáromiak alkotnák. Természetesen bizonyos posztokon erősítésekre lesz szükség, viszont külföldi játékosokban nem gondolkodunk.

• Apropó, szurkolók. Nem lehet nem észrevenni, hogy a jelenlegi brigád mérkőzéseire sokkal többen és lelkesebben jártak ki, mint az egykori extraligás csapatéra. Mit gondol, mi lehet ennek az oka?

– Egyértelműen visszavezethető arra az általam már többször is emlegetett tényre, hogy a csapatunk főleg helyi játékosokból áll. A szimpatizánsok egyébként számunkra nagy örömöt szereztek, kellemes meglepetésként éltük meg azt az odaadó szurkolást és érdeklődést, ami egyben nagyon fontos visszajelzés és motiváló tényező is számunkra. Kiderült, hogy Komáromban mégiscsak van igény a minőségi röplabdára és ez erőt ad a további munkánkhoz.

• Egy korábbi interjúban említette, hogy tervezik bevonni a környékbeli iskolákat is. Hogy áll jelenleg ez a folyamat?

– Éppen tegnap volt munkaértekezletünk, ahol konstatáltuk, hogy a kezdeményezésünk nagyon sikeres volt, pozitív visszhangra talált. Úgy döntöttünk tehát, hogy már most elkezdjük a következő évad szervezését.

• Az iskolai bajnokságról beszélünk?

– Pontosítanék: klubunk alsó tagozatos diákok számára szervezett iskolák közti bajnokságot a Komáromi járásban, ahová bevontunk egy Dél-Komáromi sulit is. Ezt szeretnénk folytatni, egyben hagyományt is teremteni. Mottónk, hogy globálisan gondolkodunk, de regionálisan cselekszünk. Ha komolyan gondoljuk az utánpótlás-nevelést, akkor azért keményen meg kell dolgoznunk, stabil bázist kell kiépítenünk. Reményeim szerint jövőre még több iskola fog majd benevezni, az ajtó mindenki előtt nyitva áll.

• Hat és tizenegy év közötti fiúkról és lányokról van szó. Az első évadban találtak csiszolatlan gyémántot?

– Találtunk. Fantasztikus és inspiráló látni ezeket a röpis palántákat, főleg, ahogy még lelkesen, ösztönösen mozognak és örülnek egymás sikerének. Azt szeretnénk, ha később minél több tehetséges fiatal csatlakozna klubunkhoz és aktív játékossá válhatna. Ennek érdekében teszünk is, igyekszünk szakmai és egyéb támogatást nyújtani a résztvevő iskoláknak.

• Milyen jövő várhat a komáromi klubban az olyan tehetségekre, akik már gyermekként bemutatkozhattak a felnőtt csapatban? Például a 15 éves Pati Nagy Simonra, vagy a 17 éves Sánta Jánosra?

– Ez egy nagyon jó kérdés, mely számunkra is folyamatos fejtörést okoz. Egy biztos, hogy az ilyen tehetségeket csak úgy tudjuk Komáromban tartani, ha biztosítjuk számukra a folyamatos szakmai fejlődés lehetőségét. Ezért tartjuk fontosnak az állandó edzőképzést és az új edzők bekapcsolódását klubunk életébe. Van is négy új fiatal szakemberünk, akik érdeklődést mutatnak, főleg az ifjúságnevelés területén. Ebben szeretnénk nekik minden segítséget megadni.

• Mennyivel kerül többe az Extraliga?

– Nagyságrendekkel nagyobb költségvetésre lenne szükség, már csak azért is, mert a bajnokságban részt vevő csapatok többsége Komáromtól jelentős távolságra van, így kiugróan magasak az utazási költségek. Mindezek mellett kiemelkedően fontosak számunkra azok az aktivitások is, melyek jelenleg is érintik a klub mindennapjait.

• Miért lenne mégis fontos a legfelsőbb vonalban való részvétel?

– Több hozadéka is lehet. Elsősorban ez egy óriási reklám Komárom város és a Selye János Egyetem számára, hiszen ezen a szinten az egész országban csak 10 gárda játszik, ebből rajtunk kívül két csapat egyetemi. További fontos hozadék a motiváció ténye, hiszen a fiatal játékosok a legjobbakkal játszhatnak és óriási tapasztalatot szerezhetnek. Nem utolsósorban a lelkes szurkolókat is meg kell említeni, hiszen számukra ez egy jó szórakozási és kikapcsolódási lehetőség.

• Az utolsó szó jogán mit üzenne azoknak, akiknek egy kicsit is számít a röplabda, vagy éppen a gyerekek jövője?

– Azt, hogy a jövőben is segítsenek minket, amennyire csak tőlük telik. Szeretném megszólítani azt a vállalkozói réteget, akik számára nem közömbös városunk sportélete és az ifjúság fejlődése, hogy amennyiben lehetőségük van, támogassanak bennünket a terveink megvalósításában. Ezek a fiatal srácok keményen megdolgoztak azért, hogy az extraligában szerepelhessenek, ne hagyjuk cserben őket az álmaik megvalósításában. Természetesen számítunk a szurkolóinkra is, és nagyon szépen köszönjük az eddigi támogatást.

Kovács Gerzson Dávid