Vegyünk fel bármilyen egyenruhát, ha mosollyal az arcunkon, büszkén viseljük, látszik rajtunk: a munkánk a szenvedélyünk. Ez az állítás teljes mértékben igaz a nagymegyeri László Angelikára, aki utaskísérő, vagyis stewardess.

Angelika immáron hat éve dolgozik a RegioJet vállalatánál ebben a munkakörben. Hivatása nap mint nap új kihívások elé állítja, mégis szereti. Szerinte e szakma két legfontosabb alappillére a türelem és a kedvesség.

Középiskolai tanulmányait a nagymegyeri Kereskedelmi Akadémián végezte, innen jelentkezett a RegioJet vállalatához. „Szeretem a változatosságot, szívesen utazom, akár barátokkal, akár a családdal, legszívesebben az országon belül. Mivel a munkáltatóm cseh cég, a cseh oldalon is láttam, hogy hol és hogyan dolgoznak a kollégák. Végül a Komárom–Pozsony közti szakaszon maradtam, s végzem feladataimat” – kezdi a bemutatkozást Angelika.

A vasúton dolgozó stewardessek munkája sok apró részletből tevődik össze. Alapvető feladat a jegykezelés, amelyhez jó, ha magabiztosság, kitartás és optimizmus párosul. „Munkám során rengeteg emberrel találkozom, kezdve a beszólogatásban élenjáró fiatal srácoktól egészen az aranyos nyugdíjasokig. Próbálom kihozni magamból a maximumot, hiszen az intelligens kommunikáció mindkét fél érdekében elengedhetetlen. Nekem is vannak nehezebb napjaim, amikor nincs kedvem semmihez, de ilyenkor általában jön egy ismerős arc a vonaton, akivel egymásra mosolygunk, és máris értelmet nyer a nap – mondja Angelika – Talán az időbeosztás a legkeményebb része a szakmának. Gyakran kell korán kelni és kimenni sötétben az állomásra, az éjjeles műszakok után hajnalba kerülök ágyba. Bevallom, még ennyi idő után is kihívást jelent számomra a koránkelés, amikor el kell érni a hajnali 3:30-as járatot.”

Öltözékük jellegzetes, rózsaszín ing, fekete nadrág, vagy szoknya, ez is hozzátartozik mindennapi életükhöz. „Számomra csodálatos érzést jelent reggelente felvenni ezt az egyenruhát. Ha pedig meg kellene fogalmaznom, mi a legjobb a munkámban, egyértelműen a munkatársakat emelném ki. Jó barátok lettünk, sokszor a szabadidőnket is együtt töltjük, közösen ünnepeljük a születésnapokat, karácsonyt, szilvesztert” – mutat rá Angelika.

Az utaskísérők számára minden munkanap próbatételt jelent, ugyanakkor izgalmas is, hiszen nem tudható előre, kik jönnek szembe a vonaton, milyen lesz az utasok hangulata. Az egyik legnagyobb próbatétel, amikor valamilyen baleset történik az átjáróknál, s ez késéseket okoz. „Balesetkor a mozdonyvezető állapítja meg, hogy mennyire súlyos a helyzet, ő hívja az illetékes munkatársat, ha szükséges, akkor a mentőket és a tűzoltókat is. Mi, jegykezelők kommunikálunk az utasokkal és a mozdonyvezetővel: elmondjuk mi történt, mennyi időt kell várni a pótlóbuszokra, mikor tud tovább indulni a vonat. Ilyenkor előfordul, hogy az emberek befeszülnek, akár dulakodni kezdenek. Természetesen ilyenkor mi közbeavatkozunk, rendreutasítjuk őket, és ha nem működnek együtt, hívjuk a rendőrséget” – árulja el. Néha előfordul, hogy egy-egy utas rosszul lesz, például elájul, vagy epilepsziás rohamot kap, melyek miatt meg kell állítani a szerelvényt. Ezek azonban szerinte nem okoznak komoly fennakadásokat, és odafigyeléssel könnyen kezelhető a helyzet. Fontos, hogy az utaskísérő higgadt és magabiztos maradjon, válaszoljon a felmerülő kérdésekre, ami biztonságérzetet jelent az utasok számára is.

A Covid-járvány új kihívások elé állítja őket is. „A szájmaszk viselése kötelező, az utasoknak el kell fogadniuk ezt. A saját és az utasaink érdekében is feladatunk, hogy betartsuk és betartassuk a szabályokat. Az elmúlt időszakban szerencsére ritkán fordult elő, hogy az illető nem volt hajlandó együttműködni velem és a rendőrséghez kellett fordulni. Ilyenkor a legközelebbi állomáson meg kell állítanunk a szerelvényt, hogy a rendőrség átvegye tőlünk a problémás esetet. Visszatérő gond ugyanakkor, hogy az utas akkor szeretne leszállni a vonatról, amikor az már elindult. Ebben az esetben nem tehetünk semmit, csak a legközelebbi megállónál engedhetjük őt leszállni. Az, hogy időben leszálljon, ugyanúgy az utas felelőssége, mint az, hogy legyen érvényes jegye” – mondja Angelika. Hozzátéve: minden helyzetben igyekeznek professzionálisan helytállni, felelősségteljesen viszonyulni a komolyabb és viccesebb szituációkhoz is – mert ebből is, abból is adódik bőven munkájuk során.

Ferenczy Viki