Meleg ebéddel, forró teával várták december 15-én a komáromi II-es bástyánál a városban nyilvántartott hajléktalanokat az első téli ebédosztásra, melyet ezúttal a kezdeményezéshez frissen csatlakozott Csillag óvoda biztosított részükre. A heti három alkalommal szervezett téli ételosztásra a komáromi éttermek és egyházak adják a főtt ételt.

A megszokott helyszínre, a bástya előtti térre jó negyedórával korábban érkezett meg Kollár Zoltán Pro Urbe-díjas vállalkozó, aki tizennégy évvel ezelőtt felkarolta az otthontalanok téli étkeztetésének ügyét, majd Földes István, az F&K pékség tulajdonosa, aki indulásától kezdve nagylelkű támogatója és segítője a programnak, valamint Svanczár Róbert gyógyterapeuta, aki két évvel ezelőtt átvette az e célból alapított polgári társulás irányítását. Bár az első ételosztáskor nem volt jelen, egyébként szinte mindig segíti a lebonyolítást László Rózsa önkéntes, ahogy a Komáromi Városi Rendőrség munkatársai is.

Senki sem marad éhes

Ahogy a fagyos, szinte csontig hatoló szélben várakozunk, Svanczár Róbert észreveszi az első három rászorulót. Komótosan ballagnak, vállukon hátizsákkal, kezükben műanyag táskával. Ahová mennek, oda cipelik magukkal „életüket”. A szerencsésebbek a téli hónapokban meg tudják húzni magukat egy-egy kerti faházban, kamrában vagy garázsban. A többiek pedig oda vackolják be magukat, ahová tudják. A városi hajléktalanszálló azonban túlságosan nem vonzza őket. „Két évig laktam ott, de aztán amikor találtam munkát, kitettek – mondja az egyikük, miközben jóízűen falatozza az ebédet. – Csakhogy három hónap után a munkából is kiraktak. Felajánlották ugyan a közhasznú munkát, de oda nem akartam menni, mert ígéretet kaptam egy helyen, hogy majd felvesznek éjjeliőrnek. Addig valahogy kibírom az éjszakákat a sátorban is… A válással kezdődött minden. A lakás az asszonyé lett, én meg mentem albérletbe. Aztán befuccsolt a vállalkozásom is. És ide jutottam. De majd ha felvesznek éjjeliőrnek…megígérték…”

„Ugyan… Ideiglenes munkákból nem lehet talpra állni. Magamról tudom. A szüleim halála után egyedül maradtam. Amikor elveszítettem a munkámat, egy idő után már nem tudtam fizetni a lakást. Nem gondoltam volna soha, hogy egy nap itt találom magam” – szól közbe leszegett tekintettel a mellettünk álló, majd elfordítja a fejét, s elsomfordál.

Egyre többen érkeznek. A férfiak közt fel-felbukkan egy-két nő is. Látni, nehezebben viselik a hideget. Kezükkel szorosan fogják a tányérjukat, hátha sikerül kicsit átmelegíteni elgémberedett ujjaikat. Egy kormos arcú férfi bátortalanul kérdezi, vihetne-e a társának ebédet, mert az a „búvóhelyükön” maradt őrizni a dolgaikat. „Persze, hiszen vele is számoltunk” – válaszolja Kollár Zoltán.

Mindenkinek megvan a saját sorsa

Próbálom faggatni a többieket is, de elzárkóznak a beszélgetés elől. „A hajléktalanok az idegenekkel szemben bizalmatlanabbak. Ők egy zárt közösséget alkotnak. Velünk szemben már a legtöbbjükben kialakult a bizalom. Ennek mértékét abból látjuk leginkább, mennyire merik őszintén megosztani a gondjaikat, egészségi problémáikat – magyarázza Svanczár Róbert. – Sajnos a legtöbbjük egészségét – testileg, lelkileg, szellemileg – hamar kikezdi ez az életforma. És ehhez jönnek még a szenvedélybetegségek is. Hogy mi volt előbb? Változó. Mindenkinek megvan a saját sorstörténete. Van, aki elmondja, van, aki nem. De nem is tartozik ránk. A mi feladatunk az, hogy amennyire lehet, támogassuk őket, és próbáljunk segíteni nekik. Üres gyomorral, kint fagyoskodva azonban nem az lesz a fő céljuk, hogy visszailleszkedjenek a társadalomba, hanem az, hogy túléljék az éjszakát. Így is évről-évre sokukat veszítjük el.”

Könnyebb ítélkezni, mint segíteni

Svanczár Róbert elmondja, nagyon hálás Kollár Zoltán bizalmáért, aminek köszönhetően a nyomdokaiba léphetett. Elődje már kitaposta az utat, hiszen ő volt az, aki elérte, hogy az országban egyedüliként Komáromban támogassa mind az öt történelmi egyház a hajléktalanok étkeztetését, valamint kapcsolatrendszere révén sikerült bevonnia nagyon sok magánszemélyt és vállalkozót. Idén az Apáli, az Apetit, a Bandérium, a Bástya csárda, a Bridge, a Cleopatra, a Bella étterem, a Danubius, a Dönner Street Food, a Gusto, a Hubert, a Litovel pub, a Klapka étterem, a MC Kebab, a Kortina, a Neptun, a Fabrica-Európa, a Földes pékség, a Tatai pizzéria, a Trevi büfé, a RÉV, a Ring bár és a Ropogó vendéglátóhelyekre, valamint a Gombaszög teamre számíthatnak. „Sajnos nemcsak jóval találkozunk, hanem rosszal is. Sokan támadnak minket, hogy nem támasztunk a hajléktalanokkal szemben elvárásokat, nem motiváljuk őket arra, hogy újra beilleszkedjenek a társadalomba. Ez azonban nem megy egyik napról a másikra. Már korábban bevontuk őket a város köztereinek tisztán tartásába, önkéntes alapon. A programot a KN Smart Servis cég támogatja – ők biztosítják számukra a szükséges eszközöket, szemeteszsákokat. Egyre több otthontalan él a lehetőséggel, és bekapcsolódnak. Számukra is fontos, hogy ismét a társadalom hasznos tagjának érezhessék magukat.”

Negyed három. A kocsiban még maradt három adag ebéd. Azokkal Kollár Zoltán elindul a melegedőbe, ahol három gyengélkedő vár rá.

Hajléktalanszálló és melegedő várja őket

Komárom városa még 2019-ben növelte a Vársor utcai hajléktalanszálló kapacitását 28-ról 35 férőhelyre. Emellett rendelkezésükre áll egy hét férőhelyes éjszakai melegedő is. A szállón élő hajléktalanok tiszta ruhához jutnak, és igénybe vehetik a higiéniai központ szolgáltatásait. „A bentlakás feltétele, hogy az illető elintézze az anyagi szükséghelyzetben (hmotná núdza) nyújtandó 84,90 eurós anyagi támogatást – informál minket Vendégh Mónika, a hajléktalanszálló vezetője. – Miután átveszi tőlünk a szerződést, igényelhet még lakhatási támogatást is. Nálunk 26,40 eurót kell fizetniük a lakhatásért. Ebbe már bele van kalkulálva a közműdíj is. Abban az esetben, ha valaki bejelentett, állandó munkát talál, akkor a következő hónaptól megszűnik a jogosultsága. Jelenleg huszonkilencen vannak elszállásolva nálunk. A melegedő iránti érdeklődés az időjárástól függ. Zord időjárás esetén megtelik. Ma éjszaka például heten voltak. Az ünnepek alatt egyébként folyamatosan nyitva tartottunk. Ez ingyenes. A pandémia óta viszont a közegészségügyi hivatal előírása alapján csak olyan orvosi igazolással vehetik igénybe, mely szerint nincs semmiféle fertőző betegségük. Van azonban, aki ezt nem tudja megszerezni, mert nincs betegbiztosítása, nincs kezelőorvosa, vagy ha van is, a körzeti orvosuk térítés ellenében adná ki, amit ők nem akarnak vagy nem tudnak megfizetni. Ha tudunk, segítünk az elintézésében.”

Komáromban novemberben negyvenkét személy került fel a város hajléktalantérképére. Ők azok, akik az utcán élnek, illetve alkalomadtán igénybe veszik az éjszakai melegedőt. A hajléktalanszállóra azonban nem szeretnének beköltözni, mivel ott szigorúak a szabályok. Sem alkoholt, sem egyéb tudatmódosító szert nem lehet bevinni, fogyasztani. Annak ellenére, hogy ők inkább az utca „szabadságát” választották, a városi hivatal szociális osztályára és a szociális terepmunkásokra mindenben számíthatnak.

Egyre több a nő és az idős köztük

Korábban a hajléktalanok nagy részét jellemzően a produktív korú férfiak tették ki. Mára azonban egyre több a nő és az idős ember köztük. Ők többnyire alacsony nyugdíjjal rendelkező szenvedélybetegek, akik az infláció miatt megdrágult életvitel mellett már nem tudták fedezni a lakhatási költségeiket is és elveszítették a lakásukat. Esetükben a szociális hivatal munkatársai igyekeznek a probléma megoldásába bevonni az illető családját és bejuttatni őt idősek otthonába. „Egy idős ember szervezete számára az utcán élés már nagyon veszélyes, hiszen a viszontagságok még a fiatalabbak egészségét is hamar kikezdik. Csak sajnos mindig vannak páran, akik elutasítják a segítséget”– mondja Vendégh Mónika.

Országos szintű probléma

Az elmúlt két évtizedben a hajléktalanok száma nagyjából 40-50 fő között stagnál Komáromban. Országos szinten azonban – a statisztikai hivatalának jelentése szerint – csak az elmúlt egy évtized során megháromszorozódott a számuk. A 2021-es népszámlálás adatai alapján Szlovákiában 71 076 hajléktalan élt (2011-ben 23 483 fő), közülük 6,4 százaléknyian (4 529 fő) vallották magukat magyar nemzetiségűnek.

A hajléktalanság elleni küzdelem közös erőfeszítést igényel. Csak a kormány, az önkormányzatok és a civilek összefogásával lehet megállítani ezt a társadalmi lejtmenetet. De vajon megvan hozzá bennünk a kellő akarat?

JN.