Vadászkürt hangja adta meg a jelzést a Mi, Komáromiak rendezvénysorozat újabb estjén, hogy indulhat a beszélgetés Hajtman Lajossal, aki többek közt a komáromi járási vadászszövetség kulturális-felvilágosító bizottságának elnöke, a kerületi trófeabíráló bizottság tagja, vizsgabiztos, valamint a Nagykeszi Vadásztársaság vadgazdája. Az est moderátora Kiss Réka újságíró volt.

Hajtman Lajos vadászat iránti érdeklődése gyerekkorában a házi verébbel kezdődött, de ténylegesen anyai nagybátyjának köszönhetően lépett be életébe ez a „szerelem”. „A vadászmagazinokból kinyírtam az érdekes cikkeket, képeket és összeraktam a saját kis újságomat. Úgy gondolom, vadászembernek születni kell. Gyerekkoromban rengeteget tartózkodtam nagyszüleimnél faluhelyen. Nekem még megadatott, hogy nagyapám mellett a lánctalpas traktorból figyelhettem a túzokokat, amelyek sajnos környékünkön már nem lelhetők fel. A falusi élet hatására választottam a mezőgazdasági szakközépiskolát, de a mai napig felrovom magamnak, hogy nem mertem erdészeti középiskolába menni.”

Számára minden nap ünnep, ami valamilyen módon a vadászathoz köthető, az is, ha gyerekeknek, fiataloknak tart előadásokat. Bár a végső cél a vadászat, mégsem az a prioritás számára, hiszen rengeteg élményt nyújt a természet változásának, élő- és növényvilágának megfigyelése, a nyomok követése és a gondoskodás az állatokról.

A vadászok megosztják a közvéleményt

A vadászathoz sok tévhit kötődik. Ezeket bizony néha hozzák magukkal a hat-nyolc éves gyerekek is a találkozókra, ahol aztán fel is teszik a kérdést: miért kell ezeket az állatokat legyilkolni? „A probléma nyilván ott kezdődik, hogy a gyerek így hallja a szülőktől. Miközben nem lehet így sarkítani. A gyilkolászás máshol van, a vadászat nem az. Mi ugyanúgy kezeljük a természet egyensúlyát, mint amikor az ember kiirtja a kertjében az elburjánzó gyomot. Emellett területeink fejlesztése, az állatokról való gondoskodás és közös kompromisszumok kialakítása a mezőgazdászokkal is a mi feladatunk” – fejtegette.

Különbség van vadász és puskás ember között

A Szlovákiában jelenleg hatályos törvények szerint vadászvizsgát az a személy tehet, aki betöltötte a tizenhatodik életévét. A vizsga arra jogosítja fel, hogy a területi vadászkamaránál igényelhesse a vadászjegyet. Tizennyolcadik életévét betöltött ember a pszichológiai és orvosi alkalmasság megszerzése után igényelheti a fegyvertartási engedélyt vadászat céljára. „De nemcsak a vadat kell tisztelni, hanem valamilyen szinten a fegyvert is, ezért otthon a szabályokat szigorúan betartva, biztonságos helyen kell azt tárolni – jelentette ki a vadgazda. – Sajnos olyan időket élünk, amikor meg kell különböztetni a vadászembert és a puskás embert. Egyre többen szeretnek ugyanis ’lövöldözni’, de a vadászat igazi jellegét, amihez elképzelhetetlen az alázat és a természet egyensúlyának fenntartása, nem akceptálják. A törvény szerint ugyanis kötelezve vagyunk egyfajta szelektív vadászatra, vagyis előbb a beteg, gyenge állatokat vehetjük célba. A vadászatban jogszabályilag minden szigorúan meg van határozva, és némi túlzással azt mondhatom, hogy mindent engedélyeztetni kell. Van, amit a vadászszövetséggel, van, amit vadásztársasággal és van, amit a helyi revír vadgazdájával.” Hozzátette: sok gondot okoz számukra, hogy a kirándulók egy része nem is tudatosítja, milyen veszélynek teszi ki magát, ha a vadászterületen sétál. Pláne, ha sötétedés után, mert erre is volt már nem egy példa.

Egyre több nő kopogtat a „férfiklub” ajtaján

A továbbiakban a szó a női vadászokra terelődött. Bár a régi korokban is voltak női vadászok (elsősorban az arisztokrácia köreiben), azért a gyengébb nem felbukkanása a vadászatokon akkortájt még ritkaságszámba ment. A változás sokáig lassú volt, az utóbbi években azonban felgyorsult a folyamat, s egyre nagyobb számban jelentkeznek nők is vadászvizsgára. Jelenleg az országban bejegyzett hatvanezer vadász 4 százaléka nő, és saját klubbal is rendelkeznek. „Hatalmas munkát végeznek a felvilágosítás, utánpótlás nevelés területén. Gondoskodó, törődő hajlamuknak köszönhetően ezen a téren egy nő húsz férfi munkáját is el tudja végezni. A nőknek egyébként is sokat köszönhetünk, hiszen tolerálniuk kell, hogy szabadidőnk egy részét tőlük távol töltjük. Nekem szerencsém van, hogy ilyen társ van mellettem” – emelte ki.

Bodrogi Gyulával megtalálta a közös hangot

Az élet úgy hozta, hogy munkahelyére, a Selye János Egyetemre neki kellett Budapestről Komáromba fuvaroznia egy előadásra Bodrogi Gyula színművészt, aki maga is vérbeli vadász. Az út során hamar kiderült, hogy közös a szenvedélyük, így kedélyesen elbeszélgettek. „Nagyon jóleső érzés volt, hogy a végén tegeződve köszönhettem el a művész úrtól” – mesélte büszkén Hajtman Lajos.

A vadnak meg kell adni a végtisztességet

Hajtman Lajos kitért arra is, hogy bár a technika rohamosan fejlődik, nem tartja etikusnak, hogy az ember éjjellátó berendezésekkel, hőkamerákkal szerezzen magának sportszerűtlen előnyt a vaddal szemben. Részletezte a les- és társasvadászatok módját is. „Az elejtett vadat szépen elrendezzük. A csülkös vadat mindig a jobb felére fektetjük, egy leszakított faággal, azaz törettel betakarjuk a sebét, szájába teszünk egy utolsó falatot, egy töretet pedig a kalapja mellé tűz a vadász. A vad az elejtése után számot kap, így a hús útját nyomon lehet követni. Az állat sorsáról azonban nem egyedül a vadász dönt, hanem közösen az adott vadásztársasággal. Amennyiben eladásra kerül, akkor a vadgazda adja ki ehhez a szükséges engedélyeket” – részletezte Hajtman Lajos. A 24 tagú Nagykeszi Vadásztársaság, amelynek ő a vadgazdája, 2176 hektáron gazdálkodik, több mint hatvan éve. Mindig is voltak itt szarvasok, így a társaság tagjai már sok szép trófeával büszkélkedhetnek. A másik elterjedt faj az őz és számottevő vaddisznó is él az apróvadak mellett a területen. Fácánból viszont egyre kevesebb van.

Segítség vadbaleset esetén

Alapvetően a lehető legrosszabb megoldás a sofőr részéről az, ha egy vadbaleset után elhajt. Mindenképpen azonnal értesíteni kell a rendőrséget, ők pedig a továbbiakban értesítik a terület vadászgazdáját. Mivel a vad az állam tulajdonát képezi, mindennemű anyagi kár és kárigény az államot terheli. Megtudhattuk, hogy egyelőre Szlovákiában nincs olyan nagymértékű vadkár-igénylés, mint Magyarországon.

Az elkötelezett vadász többször is kihangsúlyozta, hogy az ember a természet része, és mindent meg kell tennie annak védelméért. „Csak sajnos 2023-ban nem itt tartunk. Egyre halványulnak azok az igazi belső morális értékek, amelyek megakadályoznák az embereket abban, hogy zsákszám hagyják maguk mögött a szemetet, pedig azzal, ha tönkre tesszük a minket körül vevő természetet, hosszú távon a bolygónkat tesszük tönkre.”

A sodró lendületű beszélgetés végén a jelenlévők közelebbről is megismerkedhettek Hajtman Lajos trófeáival, a vállalkozó szelleműek pedig megpróbálkozhattak a vadászkürt megszólaltatásával.

JN.

A vadászat nem úri hóbort
Élet a marcelházi állatkórházban
Elvonóra vitték a mákos hattyúkat
Petícióban tiltakoznak a Duna Menti Nemzeti Park ellen
Tündér Ilona is hattyú képében úszkált a Dunán