Korábban közöltük a komáromi alapiskolákban dolgozók reakcióját az iskolakonyhákkal kapcsolatos cikkeinkre. Egy másik, hevesebb válasz is érkezett legutóbbi írásunkra, melyre lapunk is reagált. Most ezeket közöljük:

Válasz az iskolai étkeztetéssel kapcsolatos cikkre

„Sok a panasz a komáromi alapiskolákban működő iskolakonyhákra” – írta a cikk szerzője.

A fent említett cikk nagy általánosságban ismertet, két pólust említ meg. A negatív oldalon az Eötvös iskola konyháját, mint hiányosságokkal megtűzdelt, elmarasztalható iskolakonyhát, a pozitív oldalon pedig a Jókai Mór Alapiskola konyhájáról szól, amikor az iskola igazgatónője állítását közli: „Nálunk minden rendben van”.

Itt jegyeznénk meg, hogy az Eötvös Utcai Alapiskola igazgatóját és az évek óta ott étkezőket nem kérdezték meg, de viszont meggyanúsítja az iskolai konyhát, mint az óvodai hányásos-hasmenéses járvány kitörésének előidézőjét.

A hasmenéses betegség az óvodában abból is adódhatott, hogy az ebédet nem helyben készítik el, szállításnak és az óvodai konyhán való kiosztásnak van kitéve. Ez többszörösen rizikó faktort jelent a baktériumok terjedésében, és még akkor nem beszéltünk arról a tényről, hogy a hányásos-hasmenéses járvány cseppfertőzéssel terjed. Elég például egy anyai ölelés, érintés, puszi. Az Eötvös Utcai Alapiskolában nem jelentkezett tömeges megbetegedés, ebből egyértelműen az következik, hogy a járvány kiindulási góca sem az Eötvös Utcai Alapiskola konyhája volt.

Az itt dolgozók becsülettel helytállnak nap, mint nap, betartva a megszabott normákat, az alapanyagok felhasználásáról szóló rendelkezéseket, valamint a higiéniai előírásokat. 1200 személyre főznek, nem ok nélkül, hisz tudjuk, sokan más étkezdékből pártoltak át, mert az itt elkészített ételek ízben és minőségben is a legjobbak.

Az érthetetlen állapot az ebédről való kijelentkezésekkel kapcsolatban pedig abból adódik, hogy a cikk írója nem ismeri egy konyha működésének menetét, pedig ez kicsiben egy családban is így működik. A másnapi főzés alapanyagait előző napon kell beszerezni a létszámnak megfelelően. Ha megbetegszik a gyermek és azt a szülő legjobb esetben reggel 8-kor jelenti (az orvosnál többet várakozik), így a napi adag már régen az előkészítés folyamatában van. (Ugyanis, ha nem kezdenének el hajnalban főzni, nem készülnének el időre.) Az ebből adódó többlet ebédeket ki fogja megtéríteni, amikor amúgy is szűk keretekből gazdálkodnak?! Igaz szűk a keret, de még nem fordult elő, hogy bárki is maradékot kapott volna, legalábbis ezen a konyhán! Az úgynevezett lopásokkal kapcsolatban pedig a vádakat visszautasítva kijelenthetjük, hogy a cikk szerzője rossz hírét keltette az iskolai konyhának, az ott dolgozók kemény munkájának és becsületességének. Az továbbra is kevés, hogy valaki általánosan kijelent dolgokat, aztán szépítve azt mondja: „Akinek nem inge, ne vegye magára!” Ez kimeríti a rossz hír keltés fogalmát.

Egyetértünk viszont a jobbító szándékkal, a minőségi változásokkal, persze tudjuk, ez sokba kerül, annál is inkább, mert az Eötvös iskolai konyha korszerűsítése már hosszú évekkel ezelőtt aktuális lett volna. Reméljük, hogy a fenntartó szívügyének tekinti a modernizálást, és nem ruházza át az amúgy is kis költségvetésből gazdálkodó iskolára.

Az aláírók névsora megtalálható az Eötvös Utcai AI igazgatóságán

Viszontválasz: nem hallgathatunk a gondokról

Az írásunkkal kapcsolatos kifogásokat olvasva olyan benyomásom van, mintha egy teljesen más cikkre reagálnának az aláírók. Ezért röviden emlékeztetnék, mi az, ami valóban szerepelt a cikkben.

Összesen három mondat hozható összefüggésbe az Eötvös Utcai Alapiskolával, ám még ezek is inkább az Eötvös utcai óvoda konyhájával kapcsolatosak, íme: „A közegészségügyi hivatal több hiányosságot tárt fel az egyik óvoda konyháján – információink szerint az Eötvös utcaiban, melynek konyhája az Eötvös iskolából szállítja az ebédet. Ismeretlen eredetű tojás, baktériumokkal fertőzött ételminta és feltehetőleg nem megfelelő módon tárolt élelmiszerek – ezekre világított rá a vizsgálat. Ezzel egyidőben hasmenéses járvány is felütötte a fejét az oviban.” Mindhárom mondat valóságtartalmát dokumentumokkal tudjuk bizonyítani. Ráadásul sokkal részletesebben leírtuk az esetet már decemberi cikkünkben is, a konkrét konyha említése nélkül. Akkor egyébként kerestük az iskola konyhafőnökét, többször is, személyesen is – nem rajtunk múlt, hogy nyilatkozata nem került bele lapunkba.

A cikk többi részében további panaszokat sorolunk fel a komáromi iskolakonyhák kapcsán (ezeket sem hasunkra csapva találtuk ki): általánosan, többes számban, nagy vonalakban felidézve a korábbi összeállításunkat, majd konkrét személyek véleményét közöljük – a kifogásolt cikk elsősorban az ügy politikai vonatkozásait mutatja be. Csak azért nem neveztünk meg iskolakonyhát például a lopásokkal kapcsolatban, mert nincs birtokunkban kétséget kizáró bizonyíték, és senki nem vállalta, hogy névvel is nyilatkozik erről. Felelősségünk teljes tudatában döntöttünk így. Rendben van, hogy az aláírók – bárkik legyenek is – visszautasítják a lopásos vádakat, csakhogy ezt nem is állítottuk az Eötvös iskolával kapcsolatban.

Idéztünk viszont a nyilvános testületi ülésen, továbbá a városvezetés sajtótájékoztatóján elhangzottakból. Nyilvánvaló, hogy ha például egy képviselő vagy bárki más véleményét, állítását leírjuk, az nem a „cikkíró” állásfoglalása. Valaki nyilatkozatát közölve teljesen mindegy, hogy a cikk szerzője azzal egyetért-e, vagy sem, mennyire azonosul vele, vagy egyébként milyen háttérinformációkkal bír.

Talán a reakció – melyet Ölveczky Árpád igazgató juttatott el szerkesztőségünkbe „az iskola konyháján étkezők nevében“ – inkább előremutató dolgokról szólhatott volna, fontos információkról, mint például a komáromi iskolakonyhák alkalmazottainak közös nyilatkozata (lásd előző számunkat), nem pedig már-már szándékosnak tűnő félreértelmezésről, a cikkünkben nem is szereplő állítások visszautasításáról, és a szerző megalapozatlan okolásáról. Ezzel együtt megértem, ha a cikkben szereplő dolgok rosszul esnek az érintetteknek – illetve mindazoknak, akik érintve érzik magukat.

Abban viszont biztos vagyok, ha a sajtó elhallgatja a felmerülő panaszokat, az nem segít a problémák megoldásában. Hogy valós gondokról írtunk, azt nemcsak az előzetes beszélgetéseink, hanem a cikkünkre érkezett szülői visszajelzések is igazolják, nemcsak egy konyha kapcsán – Facebook oldalunkon is olvasható néhány. „Hogy jobb minőségű ebédet kapjanak a gyerekek” – ezzel a címmel jelent meg írásunk, ezt szem előtt tartva íródott. Reméljük így lesz.

Csaba Ádám főszerkesztő

(képünk illusztráció)

Kapcsolodó cikkünk: Mit eszik a gyerek a suliban?