Sajátos helyzetben van a kultúra és az oktatás. Alig akad olyan ember, aki vitatná ezek fontosságát, azonban mikor pénzosztásra kerül sor, gyakran itt csapódnak le a megszorítások. Az okok közt megemlíthetnénk azt, hogy nehéz az oktatást és a kultúrát kézzelfogható eszközökkel mérni. Míg egy város életében, ha nem nyírják le a füvet, nem irtják a szúnyogokat, vagy nem foltozzák az utakat, azt mindenki rögtön észreveszi. Ha az oktatástól és a kultúrától vonjuk el az összegeket, az csak közvetve fáj. De nagyon!

Nehéz kapaszkodókat találni az oktatás terén, egy-egy iskola között igazságos sorrendet felállítani. Az iskolaválasztáskor a szülők sokszor értetetlenül állnak az előtt, hogy az egyik iskolai rangsor teljesen másként rangsorolja a tanintézményeket, mint egy másik. A tanárok számtalanszor megfogalmazzák, hogy a tesztelési módszerek megbízhatatlanok, akadnak helyek, ahol a jobb helyezés érdekében kicsit kozmetikázzák a diákok tudását, és így a becsületesek szenvednek. A magyarországi tanulmányi versenyekbe bekapcsolódó diákok eredményeit pedig sokszor figyelembe sem veszik a különböző rangsorok felállításakor. És ezen az ingoványos talajon kéne jó döntéseket hozni.

A kultúra esetében még ennél is nehezebb konkrétumokban kifejezni az eredményeket. Milyen hozadéka van egy kiállításnak, vagy egy színházi előadásnak? Miért érdemes például a városnak támogatni egy emlékestet, egy fotóklubot, vagy egy középiskolás színházi csoportot? A haszon – ha már a mai kor egy ilyen kegyetlen kifejezésével élünk – csak közvetve értelmezhető és becsülhető. Olyan mérhetetlen területekre érünk, mint a kreativitás, innováció, közösségi szellem vagy önmegvalósítás. Bár szinte lehetetlen ezeket számszerűsíteni, azt azonban mégis tudjuk, ezek nemcsak a művészi élmény alapjai, de egy sikeres, gazdaságilag fejlődő közösség mérföldkövei. Nemhiába szól számos tanulmány arról, hogy a világ legfejlettebb országai nem kis összeget fordítanak az oktatási és a kulturális kiadásaikra.

Komárom város oktatási és kulturális szakbizottságának elnökeként ezért is indultam nagy lendülettel a munkába, mivel a bizonytalan kapaszkodók ellenére meggyőződésem, hogy jó ajánlásokkal sokat tehetünk a városért. Bár a politikai csatáknak Komáromban se vége-se hossza, mégis úgy hiszem, hogy a kultúra mindenkit összeköt.

Örömmel fogadtuk, hogy a város javaslata szerint idén több pénz – 51 ezer helyett 60 ezer – juthat kulturális támogatásokra, amit jó iránynak találunk. Úgy gondolom, hogy a kultúra, a kultúresemények támogatása egy közösség, egy város életében nagyon fontos szerepet játszik. 106 érvényes pályázati kérvény érkezett a városhoz, így nem volt könnyű dolga a szakbizottságnak.

Komáromban a kultúra támogatása már egy bejáratott rendszer szerint működik, mellyel szeretnénk lehetővé tenni, hogy a kultúrát minden társadalmi réteg és korosztály számára elérhetővé váljon, és a polgárokat a kulturális életben való aktív részvételre ösztönözzük. A vegyes felállású bizottságnak sikerült olyan konszenzusos döntést hozni, amelyet mindenki támogatni tudott, nem az erősek szavazták le a gyengébb csoportot, hanem mindenki hozzátehette a magáét. Teret kaptak a különböző műfajok, a hagyományos és modern kezdeményezések, és szinte minden kérvényezőnek kezet nyújt a város. Ami számomra, újdonsült képviselőnek fontos, hogy szakmai érvek alapján születtek meg az ajánlások, amiről aztán a képviselő-testület dönthet.

Jó előjel, hogy kulturáltan zajlik a kultúráról szóló vita. Mert a sokszínűségből lehet előnyt kovácsolni, és a siker – amire Komáromban már mindenki éhezik – összeköt.

Szénássy Tímea