Korán a világba vágyott a madari Tóth Béla, pedig angolul sem tudott még rendesen, amikor a párkányi Kereskedelmi Magánakadémia elvégzése és egy komáromi tintapatron-forgalmazó irodában eltöltött néhány hónap után, huszonévesen Belfastba utazott pincérnek, egy reptéri bárba. Onnan Londonba vándorolt tovább, a National Car Rental munkatársa lett, esténként pedig tanult. Nem telt el sok idő, amikor huszonöt évesen egy amerikai cég elit sofőrjeként világsztároknak nyitotta ki a luxusautó ajtaját.

• Emlékszik a legelső híres utasára?

– A királynő zongoratanára volt. Először el sem hittem, hogy valóban a Buckingham palotába kell vinnem. Szólt a diszpécser, Johnie Hussain, aki azóta is barátom, hogy gyorsan menjek, mert partira készül a zenész a királyi családhoz. Az értük küldött limuzin pedig elakadt valahol a forgalomban, én pedig közel voltam a címhez.

• Bizonyára készült közös fotó.

– Nem készült, mert a cégszabályzat alapján az ilyesmi szigorúan tilos volt. Ha valamelyik világsztár panaszt tett, mehettünk vissza az iskolapadba tanulmányozni az alapszabályzatot. A legtöbb világsztárt hétköznapi helyeken, a házuk előtt, egy sarkon, egy pubban vettem fel. Azt tapasztaltam, hogy Londonban másképp vannak ezzel az emberek. Nem bámulják vagy vegzálják az utcán a sztárokat.

• Beszélgetést sem kezdeményezett velük a taxijában?

– Tréningek voltak a cégnél arra vonatkozóan is, hogy miképp szólhatunk az utasokhoz, akik egy bizonyos anyagi nívó fölött vették igénybe az amerikai cég szolgáltatásait. Chris Martinnak, a Coldplay együttes gitárosának Christina, a menedzsere rendelte meg a taxit egy luxushotel hátsó bejáratához. A zenész beszállt és megkért, hogy kapcsoljam ki a rádiót, mert a következő projektjén dolgozott, és bármilyen zene összezavarná. Többet értek ezek az apró történetek, mint egy dedikáció, amit kérni szintén szigorúan tilos volt. Chris Martin amúgy az anyukáját ment meglátogatni. Jamie Oliver esetében a felesége hívta a taxit. Fogorvoshoz ment a sztárszakács tíz percre a házuktól. Nem győzte dicsérni a fogorvosát. Egyedül Jenson Button Forma-1-es autóversenyzőt mertem megszólítani, hogy értékelje már a vezetési stílusomat. Rám nézett, és csupán annyit mondott, okés. Ronan Keating, a Boyzone együttes tagja kávéra hívott, amit a szabályok miatt szintén el kellett utasítanom.

• A világhírű hölgyek sem hozták zavarba?

– Nem, pedig megtörtént, hogy Amanda Holden színésznő, a Britain’s Got Talent szőke zsűritagja nekem adta a rágógumija felét. Cara Delevingne angol topmodell révén a másnapi lapokban szerepelt a taxim. London belvárosában vettem fel, és egy étterembe vittem. Rengeteg lesifotós várta, körbeállták a kocsit. Ajtót nyitottam a topmodellnek, másnap pedig láttam a jelenetet az újságban. Nicole Scherzinger popénekesnő, Lewis Hamilton Forma-1 pilóta volt élettársa bepanaszolt, mert szerinte nem illendően viselkedtem. Sztárallűr volt, de a feletteseim külön oktatásra köteleztek, amit húsz perc alatt abszolváltam.

• A világsztárok mellett, gondolom, nagyon gazdag emberek voltak az utasai.

– Valóban. A leggazdagabbak pedig kibérelték a cégünk autóit, a sofőrökkel együtt. Az egyiküknek volt egy Cesna típusú repülőgépe. Nagyon megtetszett az a gép és maga, a repülés is. Rögtön tudtam, hogy a taxizás után pilóta leszek. Hat évig voltam elit taxis. Most, harmincöt évesen, ez az új álmom megvalósulni látszik. Megkerestem több légitársaság pilótaképző programját. Sehonnan sem hívtak vissza. Azután egyszer mégis csörgött a telefonom. A légitársaság személyzeti osztályáról szóltak, hogy készüljek, mert három hét múlva várnak a felvételire. Bekerültem. Litvániában zajlott az elméleti képzés, a gyakorlati képzés még tart a spanyolországi Lleida városában.

Lleida és Castellon között végzünk repüléseket belföldi járatokon. Ezt a folyamatot lassította le márciusban a koronavírus-járvány. Éppen készültem vissza Spanyolországba, amikor jött a karantén, lezárták a határokat. Hónapok óta itthon vagyok.

• És megint zenél?

A zenélést sosem hagytam abba. Korán megtanultam zongorázni, tinizenekart alapítottunk Madaron, azután duóban muzsikáltunk bálokon, lakodalmakban. Később örömzenéltünk a helyi zenészekkel. Mostanában José, azaz Ropog József rapper zenekarának billentyűse vagyok. Gyakran próbálunk nálunk, a próbateremben.

• Sokszor kémleli az eget?

– Nagyon sokszor. Eldöntöttem, hogy pilóta leszek. Addig és úgy fogom csinálni, ahogy tudom, és ameddig bírom. Madar persze örökre a szülőföld marad. Jó hazajönni Spanyolországból. Amikor pedig sokat vagyok itthon, jó visszamenni. Ez most már mindig így lesz.

Bárány János,
Fotó: Tóth Béla archívuma