A viselhető technikai eszköz – pl. karóra vagy szemüveg formájában – már nem számít újdonságnak. Egy amerikai cég viszont most elsőként a gyerekeket is megcélozta. Az új technikai eszköz fogadtatása felemás, valaki örül a fejlesztésnek, valaki attól tart, hogy az eszköz még inkább elszakítja a kölyköket a hétköznapi világból.

A LeapFrog nevű gyártó a gyerekeknek készített egy karórához hasonlító eszközt, amely elsősorban gyakorlatok és feladatok elvégzésére biztatja a kicsiket – számol be róla a CNN. A cég eddig oktatási célra szánt táblagépeiről és gyerekeknek szánt mobil applikációkról volt ismert, most a LeapBand sorozattal a viselhető technikai eszközök világába lépett be, ugyancsak a gyerekeket szem előtt tartva.

A 40 dolláros kütyüt 4-7 éveseknek készítették, ami elsősorban aktív játékra és mozgásra csábít, 50 különböző játékkal és kihívással. A gyártó tájékoztatása szerint augusztustól lesz elérhető a boltokban. A LeapFrog vezetői úgy gondolják, itt nem csak az ABC vagy a számok megtanulásáról van szó, hanem hogy az óvodás korúakat mozgásra biztassák, ami az egészséges életmód alapja. A játék egy okos-órára hasonlít, ami a felnőttek körében már ismert.

A feladatok teljesítésével lehet eljutni a következő szintekre, az újabb játékokhoz. A szülői felügyeletre is gondoltak, hiszen az óra egy weboldallal, vagy egy mobil applikációval is kommunikálni tud. Ezen belül a szülők is meghatározhatják, milyen játékokat engedélyeznek. Az adathalászatot (a gyerekekről gyűjtenének információt) a gyártók kizárják, azt állítják, csak a szülők férhetnek majd hozzá.

Az eszközt elsőként az USA-ban lehet majd megvenni, de minden bizonnyal gyorsan terjed. Rózsaszín, zöld és kék változatban is elérhető majd.

Az okostelefonok és a táblagépek után a viselhető kütyük lettek a legújabb trendi irányvonal, ahol minden bizonnyal minden korosztály megkapja a magáét. A Google szemüveg vagy a okos-karóra már egyre több helyen bukkan fel.

Mint a legtöbb esetben, ez a mostani merész újítás is egy sor etikai és nevelési kérdést vet fel. A gyerekek egyre jobban elszigetelődnek a való világtól, és egy csalóka virtuális valóság befolyásolja az énjüket. Sokat csökken a személyes kommunikáció, és a meglévő kapcsolattartás nagy része is gépeken keresztül folyik, ahol retusált fotók és “szmájlik” határozzák meg a lényeget. A fejlesztéseknek persze már nehéz ellenállni, mivel a technikai újítások olyan sebességgel érkeznek, hogy szinte tarolva sodorják el az egyéb felvetődő kérdéseket.

(d, cnn)