Súlyos higiéniai hiányosságokra derült fény egy komáromi óvodai konyha ellenőrzésénél. A járási közegészségügyi hivatal vezetője szerint egyszeri, kivételes esetről van szó, többen mégis úgy vélik, hogy megérett az idő a rendszerszintű változásokra. A város vezetése például jó megoldásnak tartaná, hogy a konyhák visszakerüljenek az iskolák felügyelete alá.
Botrányos menza-ügy: a közegészségügyi hivatal bírsággal sújtotta a felelősöket
Néhány évvel ezelőtt egy skót diáklány – hogy elégedetlenségét kifejezésre juttassa –, több héten át minden nap lefotózta az iskolai menzán kapott ebédjét, a képeket pedig feltöltötte az internetre. A felvételeket azért készítette, hogy meggyőzze édesapját, aki nem értette, lánya az iskolából miért érkezik haza mindig éhesen. A képeknek köszönhetően aztán kiderült, hogy nem a kislány csillapíthatatlan étvágya állt a félreértés hátterében, hanem a megdöbbentően csekély mennyiségű ebédadagok. A téma érzékenységét jól mutatja, hogy a kislány „akciója” szédületes gyorsasággal söpört végig a világsajtón: az eredeti problémát elfeledve cikkek sora szólt megvetően a menzakosztról, és ítélkezett talán olykor túlságosan egyoldalúan az iskolai étkezdékről. Az ehhez hasonló rossz példákért persze nem kell Skóciáig mennünk, mindannyiunknak vannak kellemetlen történetei „BMV-levesekről (azaz: Bele Minden Vackot)”, rágós mócsingokról és felvizezett, mosogató szagú főzelékekről. S nagy valószínűséggel gyermekeinknek is lesznek – ha eddig még nem voltak. Valóban ilyen szörnyű lenne a helyzet, vagy az iskolai menzákat már csak megszokásból is elmarasztaljuk? Az iskolai étkeztetés terén hogyan állunk Komáromban? Ha egy közelmúltbeli esetet nézünk, nem túl fényesen.
Illusztráció
Lejárt szavatosságú élelmiszerek
Ismeretlen eredetű tojás, baktériumokkal fertőzött ételminta és feltehetőleg nem megfelelő módon tárolt élelmiszerek. Egy október eleji, komáromi óvodában végzett ellenőrzés során ezekre és egyéb higiéniai hiányosságokra derített fényt a komáromi regionális közegészségügyi hivatal. A vizsgálatra azért volt szükség, mert a gyerekeken hasmenéses megbetegedéseket észleltek. A lapunk birtokába jutott jelentés szerint a konyhai alkalmazottak nem tudtak számot adni a tízóraihoz felhasznált tojások eredetéről. A vizsgálatot megelőző napon elraktározott élesztős kenőkrém mintájában pedig többféle baktériumot is találtak, ráadásul a konyhában nem vezettek az elkészült ételekről nyilvántartást, így a tojások szavatossági idejét sem lehetett megállapítani. Az iskolai konyhákat működtető városi hivatal iskolaügyi főosztálya a feltárt hiányosságok rendezését a közegészségügyi hivatal felé tíz nap után, írásban volt köteles jelezni. Ami – úgy tudjuk – meg is történt, s mára már minden rendeződött. A regionális közegészségügyi hivatal által kiszabott, 200 eurós helyszíni pénzbírságon kívül komolyabb személyi következményei azonban nem lettek az ügynek. Nem is igen lehettek, hiszen szakácsnőkből így is óriási hiány van, konyhai kisegítőt pedig nagyítóval sem találni a városban – olyan keveset keresnek.
„A fentiekhez hasonló kirívó példák csak egészen kivételes esetekben fordultak elő korábban. Ráadásul a hasmenéses járványt sem lehetett minden kétséget kizáró biztonsággal összefüggésbe hozni az óvodában tapasztalt hiányosságokkal. Ettől függetlenül azért ezek még komoly mulasztások” – hangsúlyozza Andrea Kološová, a járási közegészségügyi hivatal vezetője. Mint mondja, az iskolai konyhákat rendszeresen ellenőrzik: nemcsak az élelmiszerek eredetét, tárolását, szavatossági idejét, hanem azt is, hogy az adott konyha biztosítja-e az iskolai menzákkal szemben támasztott általános egészségügyi követelményeket – vagyis azt, hogy rendezettek-e a konyhák, tiszták-e a konyhai eszközök. „Az ellenőrzések gyakorisága tervszerűen zajlik, de ha valahol hiányosságokat észlelünk, ott az ezek rendezésére kiszabott határidőn belül többször is megfordulunk. Rendkívüli esetekben pedig célzott ellenőrzéseket folytatunk” – teszi hozzá. Kološová egyébként úgy véli, összességében mind az öt komáromi iskolai konyháról elmondható, hogy jól felszereltek, az egészségügyi előírásokat komolyan veszik, és az étkeztetést megfelelő színvonalon végzik.
Mire jók a kirívó esetek?
A szóban forgó óvodában (amelynek nevét csak azért nem áruljuk el, mert nem az a célunk, hogy bélyeget süssünk az intézményre) dolgozó konyhai kisegítőkkel szemben felmerült az a vád is, hogy „hozott anyagból” dolgoztak, vagyis feltételezhetően az otthonról hozott gyengébb minőségű élelmiszert becserélték az óvoda jobb minőségű alapanyagaira. A feltételezés ugyan nem bizonyosodott be, ám beszéltünk olyan – több éve a piacon lévő, korábban iskolai konyhákkal is kapcsolatban álló – konyhai beszállítóval, aki állítja, ha nem is túl gyakran, de találkozott már hasonló visszaélésekkel. Például azzal, hogy a konyhás többet számlázott, mint amennyiből ténylegesen főzött. A neve elhallgatását kérő vállalkozó olyan esetről is tud, hogy a konyhai alkalmazott arra akarta rávenni a beszállítót, hogy az kiegészítést fizessen neki, cserébe azért, hogy legközelebb is nála vásároljon. A beszállító azonban azt is hangsúlyozza, hogy ezek ritka esetek, a konyhások döntő többsége becsületes.
Ha így van is, ezek a kirívó példák arra mindenképpen alkalmasak, hogy ráirányítsák a figyelmet az iskolai konyhák általános helyzetére. Az iskolai étkeztetés, így a menzák Komáromban több éve már a városi hivatal alá tartozik: ők állnak kapcsolatban a beszállítókkal, ők bonyolitják le a közbeszerzést is, ügyelve a helyi és országos érvényű rendeletek, jogszabályok betartására. Többen azonban úgy vélik, hogy megérett az idő a változásra.
„Ha jót akarok a gyerekeknek, akkor igen. Még akkor is, ha ezzel többletmunka hárul az iskolákra” – feleli a Munka Utcai Alapiskola igazgatója arra a kérdésünkre, üdvözölné-e, ha a konyhák újra az iskolák alá tartoznának. Fekete Zoltán szerint a szülők mindig az iskolákon kérik számon a hiányosságokat – például a kisebb adagokat. Ha azonban a menzák visszakerülnének az iskolák fennhatósága alá, az igazgatók rendet tudnának tenni, és legalább az iskola hírnevén nem esne csorba a konyha miatt – véli az igazgató. Hozzáteszi, régebben családiasabb hangulat uralkodott az iskolai étkezdékben, a konyhafőnökök, szakácsnők jobban magukénak érezték az intézményt. Ugyanakkor nem mindenhol problémás a helyzet. Mátyás Katalin, a Jókai Mór Alapiskola igazgatónője szerint náluk nincsenek komolyabb gondok. Mint mondja, korábban legfeljebb az ízekre érkezett panasz, de az új tanévben már ebben is változás állt be – éppen ezért ők a jelenlegi rendszeren sem változtatnának.
Vissza az iskolákhoz
Komárom valóban specifikus helyzetben van, hiszen azon kevés városok közé tartozik, ahol az iskolai étkeztetés nem a tanintézmények, hanem a városi hivatal alá tartozik – ismeri el Keszegh Béla, Komárom alpolgármestere. „Valamikor ettől a rendszertől a minden iskolára kiterjedő bonyolult közbeszerzés folyamatának egyszerűsítését várták. Ám az utóbbi években a gyakorlat azt mutatja, hogy ez nem jó megoldás, nem természetes“ – vélekedik az alpolgármester, aki szerint több apróbb probléma is megoldódna és a mindennapos felügyelet is biztosított lenne, ha a konyhák visszakerülnének az iskolákhoz. „A legfontosabb szempont a minőség. Ahhoz, hogy ezt biztosítani tudják a konyhák, úgy véljük, az egyik lehetőség, ha változtatnánk ezen a területen. A város ezért kezdeményezni fogja, hogy az iskolai étkeztetés újra az egyes iskolák kompetenciája alá tartozzon“ – hangsúlyozza.
Keszegh Béla ugyanakkor fontos kérdésnek látja a beszállítók gondos kiválasztását is. Szerinte nem feltétlenül annak a szempontnak kell dominálnia, hogy mi a legolcsóbb – már csak azért sem, mert az élelmiszer-alapanyagok beszerzésére egy meghatározott keretösszeg áll rendelkezésre. Mint mondja, ugyanilyen lényeges kérdés a minőségi szempontokon túl az is, hogy az egyes alapanyagok honnan, milyen messziről érkeznek a komáromi konyhákba. „Egy helyi beszállító sokkal rugalmasabban tud reagálni az olykor gyorsan változó igényekre. Nem beszélve arról, hogy a helyi vállalkozó köztünk élő embereknek ad munkát, így mindenki sokkal inkább magáénak érezné, hogy valóban minőségi termékek kerüljenek a konyhákba” – emeli ki. Hozzáteszi azt is, ha a régiónkban megtermelt termékek: például a pék- vagy a hústermékek régiós termelőktől kerülnek az étkezdék asztalára, az a helyi gazdaságra is kedvező hatással lenne. „Ez természetesen a hatályos jogszabályok figyelembevételével, az árversennyel és a közbeszerzési törvénnyel összhangban képzelhető el. Így nem teremtene olyan helyzetet, amelyben valamely cégek jelentős versenyelőnybe kerülnének másokkal szemben” – mondja.
A tervezett változásokról szerettük volna megkérdezni a konyhák vezetőit is. Úgy gondoltuk, őket is legalább olyan közvetlenül érinti ez az ügy, mint a szülőket, diákokat, iskolaigazgatókat. Az általunk felkeresett konyhafőnök készséggel nyilatkozott volna is, ám ettől végül elzárkózott. Így csak bízni tudunk abban, hogy ha hozzánk nem is, a döntéshozókhoz eljut az ő véleményük is.
Langschadl Mátyás
(képeink illusztrációk)