A szeméttel nem szeretünk foglalkozni. Akkor sem, ha a sajátunkról van szó. Miért is kéne, hiszen elviszik. Abba már nagyon kevesen gondolnak bele, hogy hova kerül a szemetünk és ott mit is okoz.

A kommunális (vagyis kevert) szemét egy az egyben a szemétdombra kerül. Számtalan helyen látunk a városok mellett spontán kiemelkedő dombokat, kisebb hegyeket. Ezeket nem a természet, hanem az ember hozza létre. Ma már messziről ugyan szebben néznek ki ezek a veszélyes lerakatok, hiszen próbálják őket füvesíteni, fákkal körbeültetni, de sajnos attól még ugyanolyan veszélyesek. Ugyanis a sokfajta hulladék egy helyen káros anyagok felszabadulását eredményezheti, amelyek a levegőbe vagy a talajvízbe kerülhetnek.

Egy európai uniós lakos 480 kg szemetet termel egy év leforgása alatt. Ez egy négytagú család esetében közel két tonna, egy Komárom méretű város pedig 16 millió kg szeméttel járul hozzá a szemétdombunk növekedéséhez évente. Lassan ellep minket a szemét, de a jó hír az, hogy mindenki tehet ennek elkerülése érdekében.

Két dolgot érdemes tudatosan, felelősségteljesen beépíteni a mindennapjainkba.

Az egyik, hogy válogassuk szét a szemetünket! A környezetszennyezés mérséklésén kívül már csak azért is fontos ezt megtennünk, mert a válogatott (szeparált) szemétért nem fizetnünk! A helyesen szeparált szemét ugyanis nem hulladék többé, hanem alapanyag, amiből további használati tárgyak jöhetnek létre. A kétkedők ezen a ponton két megjegyzést szoktak tenni. Az egyik, hogy felesleges szeparálni, mert úgyis összeöntik a szemetet és egy helyre kerül a végén. Ez nem így van! A szeparált szemetet a kommunális szeméttől eltérő időben (bár előfordulhat, hogy ugyanazzal, vagy hasonló autóval) és eltérő helyre szállítják el. Ez azt jelenti, hogy nem a szemétdombra, hanem egy erre a célra kialakított telephelyre viszik, ahol kézi munkaerővel tovább szelektálják. A legtöbb helyen a szállítást olyan kukásautókkal végzik, amelyek a szemetet darálják és összekeverik, így a munkásoknak nagy a felelősségük abban, hogy ne kerüljön a válogatott szemét közé oda nem illő anyag. A szabály az, ha 50%-ot meghaladó idegen anyagot látnak a kukában, sajnos nem vihetik el szeparáltan, ugyanis ha megtennék, az összes, már a kocsiban lévő anyagot beszennyeznék vele. Ha szeretnénk, hogy a szeparált szemét mennyisége nőjön, meg kell tanulnunk helyesen csinálni azt. Itt szokott előjönni a második nagy tévhit és kétely. A szeparált szemétnek tisztának kell lennie, mert alapanyagnak számít. Ehhez pl. el kell öblíteni a joghurtos dobozt, mielőtt kidobnánk. A kétkedők azt szokták felhozni, hogy ez is energiaigényes. Igen, az az 1 dcl víz is pazarlásnak tűnhet. De ha belegondolunk, hogy mennyi energia és víz kell ahhoz, hogy egy új dobozt gyártsanak, kicsit árnyaltabban láthatjuk a képet. Fontos tény, hogy a kommunális szemetünk csupán 4%-a nem újrahasznosítható!

A másik, nem kevésbé fontos dolog a fogyasztásunk csökkentése. Hiszen amit nem veszünk meg, abból nálunk nem keletkezik szemét. Hogy tudjuk ezt úgy meglépni, hogy a lehető legkevesebb lemondással, idő- és energia-befektetéssel járjon a mindennapokban? Mi az a módszer, amelynek segítségével majdnem a felére csökkenthetjük a vegyes szemetünk mennyiségét? Két hét múlva erről is olvashatnak rovatunkban.

Addig is várjuk kérdéseiket a kompakt.komarom@gmail.com e-mail címre, vagy a 480.sk weboldalon.

Szegi Aranka

Zöld válasz: Miért fontos az újrahasznosítás?